Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

szintén az Emberfia szenvedéséről szólt (9,44—49). Ez a történet nemcsak azt mutatja, hogy Jézus szenvedése közben mennyire egyedül áll még tanítványai között is, és mennyire nem értik, hanem arra is emlékezteti a keresztyéneket, hogy éppen Jézus hűséges szolgálata közben fenyegeti őket az a veszély, hogy magukat másoknál nagyobbnak tartsák (18,9). Jézus először arra figyelmeztet, hogy egyházának más a rendje, mint a világi hatalom gyakorlásának. Amit Jézus a világi hatalmasságok uralkodásáról mond, abba nem kell feltétlenül helytelenítést beleolvasnunk. De azt világosan kimondja, hogy az egyházat nem lehet azokhoz hasonlóan kormányozni. Lukács úgy fogalmazza Jézus szavait, hogy az közvetlenül illik az akkori gyülekezeti viszonyokra: fiatalok és vének, vezetők és vezetettek vannak benne. Példaképül nem a világi hatalmat, hanem önmagát állítja eléjük. Ha feltételezzük, hogy Jézus az utolsó vacsorán maga nem evett, hanem kiosztotta az ételt és italt a tanítványainak, akkor még szemléletesebbé válik ez a példa (20,14—18). Jézus az Isten Fia szolgál! A helyzet egészen megfordult a világ rendjéhez képest. A tanítványok mint előkelő vendégek ülnek az asztalnál, Jézus pedig mint egy háziszolga felszolgál nekik. János evangéliumában tovább fokozódik a példa: Jézus megmossa lábukat (Jn 13,3—17). Az úrvacsora a gyülekezeti rend alapja: ahogyan Jézus szolgál a gyülekezetének, úgy kell a gyülekezet rendjének is a szolgálatra épülnie. Minél nagyobb valaki a gyülekezetben, annál jobban meg kell közelítenie Jézust a szolgálatban. Ö pedig mindenkinek szolgál, azért feje az egyháznak. Mert Isten megdicsőíti azt, aki megalázza magát (14,11; 18,14). Ezért adott Jézusnak is királyi dicsőséget, és Jézus is megadja tanítványainak hűségük jutalmát: részt ad királyi uralmából (19,17). Jézus nem felejti el, hogy tanítványai vele maradtak „kísértései" között. Ez a sátán kísértésére nem vonatkozhat, mert Lukács evangéliuma szerint a sátán Jézust egy időre, mégpedig földi működésének idejére elhagyta (4,13). Ezért itt azokra a megpróbáltatásokra és támadásokra kell gondolnunk, amelyek ellenfelei részéről érték. Eddig kitartottak mellette a tanítványok, most azonban az ő szenvedésével új időszak kezdődik, amelyet a sátán megújult támadása jellemez. Jézus olyan módon beszél a sátánról, ahogyan az Jób történetéből ismeretes (Jób 1,67). A sátán Isten előtt áll,*és 327