Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

pontjában Isten szabadítása állott. Emlékeztek az egyiptomi szabadulásra és a megígért messiási szabadulásra. A közösség egy tekintélyes tagja játszotta a családfő szerepét. Az első pohár betöltésével kezdődött a vacsora, és ehhez ezt az áldást mondta: „Áldott vagy, Urunk Istenünk, a világ Királya, aki teremtetted a szőlő termését!" Ezután a pusztai vándorlás emlékére keserű gyökeret és kovásztalan kenyeret ettek előételként salátafélével és mártással. A második pohárnál a vezető a jelenlevő gyermekkel folytatott beszélgetést az ünnep értelméről, az egyiptomi szabadulásról, a pusztai vándorlásról és a sinai szövetségről. Hozzá hálaadó zsoltárokat énekeltek (Zs 113—114). Ezután következett a páska-bárány elfogyasztása. Evés után hálaadó imádságot mondtak a harmadik pohárhoz, ezért ezt a hálaadás poharának nevezték. Hálát adtak nemcsak az ételért, hanem azért is, hogy Isten megszabadította Izráelt Egyiptomból, bevitte az ígéret földjére, és minden jóval ellátta. Hozzá csatlakozott a könyörgés Izráel szabadulásáért. Ezután még beszélgettek, s a vacsora a negyedik pohárral és hálaadó zsoltárok éneklésével ért véget (Zs 115—118). Többé nem eszem ezt és nem iszom belőle 14—18. Lukács tudósításából jól kivehető, hogy Jézus a páska-vacsora hagyományos rendjét követte, de ezt egyúttal át is formálta. Mivel a páska-vacsora Isten szabadításának és Izráellel kötött szövetségének ünnepe volt, Jézus szava és cselekedete párhuzamba, sőt helyébe kerül. Isten szabadítása és szövetsége most új formát és tartalmat kap. Jézus mindjárt az elején eltér a szokásos rendtől. A bevezető áldás előtt arról beszél, hogy kívánta ezt a páskát tanítványaival együtt enni. Az egyik írásmagyarázó figyelmeztet arra, hogy a „kíván" szó a beteljesületlen kívánságot szokta jelenteni Lukácsnál, és itt is így értendő (15,16; 16,21; 17,20). Valóban nem hallunk arról, hogy Jézus együtt evett tanítványaival, hanem mindig arról, hogy ad nekik. Első szavaival is azt mondja, hogy nem eszik többé páskát, amíg be nem teljesedik Isten országában. Ennek az volna az értelme, hogy most, a halál előtt nem teljes a páska-ünnep, mert nem teljes az Isten szabadítása. De éppen ezért minden úrvacsora abban a remény322