Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

ségben folyik, hogy majd teljessé lesz Isten országában. Jézus kezébe veszi a poharat, az elsőt a vacsora rendje szerint. De megint a szokástól eltérően maga nem iszik, hanem saját poharát adja át tanítványainak, hogy osszák el maguk között. Kivételesen, nagyon kedves vendégekkel a barátság és összetartozás jeléül tette meg ezt a házigazda, és ez azt jelentette, hogy a pohárra mondott áldás megfogan azokon, akik isznak belőle. így vonja Jézus magával közösségbe tanítványait. A hozzá mondott áldás hasonlít a páskán mondott áldáshoz, mert a „szőlő terméséről" szól, de ismét előre mutat a gyülekezet és Krisztus teljes közösségére az eljövendő országban. Ez az én testem és ez az én vérem 19—20. A páska rendje szerint ezután következik az előétel kovásztalan kenyérrel. Amikor a családfő kezébe vette a kenyeret, az egyiptomi nyomorúságra való emlékezéssel a következő áldást mondta: ,.Εζ a nyomorúság kenyere, amelyet atyáink ettek Egyiptom földjén. Aki éhezik, jöjjön, és egyék. Aki szűkölködik, jöjjön, és egye a páskát!" Jézus a szokás szerint szintén kezébe veszi a kenyeret, hálaadást mond és szétosztja, de eközben ismét elhagyja a szokást és ezt mondja: „Ez az én testem, amely értetek adatik." Mit akarhat ezzel Jézus? Párhuzamba lehet állítani azokat a vallásos-kultikus étkezéseket, amelyekben közösségek együtt ettek kenyeret, és ennek valamilyen szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak. Maga a páska-vacsora is ilyen volt. De egyetlen esetet sem találunk arra, hogy valaki kijelentette volna a kenyérre, hogy az az ő teste. Gyakran próbálták meg azt a másik lehetőséget, hogy reális hasonlatot vagy jelet adott ezzel Jézus, amilyennel a prófétáknál találkozunk vagy ahogyan Jézus János evangéliuma szerint beszél önmagáról, mint az élet kenyeréről. Csakhogy Jézus hasonlatainál éppen az ellenkezője történik annak, amit itt mond: „Ez a kenyér az én testem", egyáltalában nem azt jelenti, hogy „Én vagyok az élet kenyere". Mint ahogyan „ez az én testem" igének az felelne meg a világosságra vonatkoztatva: „Ez a világosság, pl. egy lámpa fénye, én vagyok." A próféták jelképes cselekedeteinél is világosan kitűnik a jelképszerűség, és soha sem találkozunk azzal, hogy a jel azonos valamilyen személlyel. Jézus szava nem 21323