Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

VI. Jézus szenvedése és halála

bűnbocsánat evangéliuma körül robbantak ki. Ezért került szembe Jézus a farizeusok és az írástudók törvényre épült kegyességével. Jézus ismerte azt a veszélyt, amely ezekből az összeütközésekből következett, de nem tért ki előle. Sőt Lukács evangéliuma nagyon világosan kidolgozza, hogy tudatosan és tervszerűen haladt Jeruzsálem felé, hogy megtörténjék, ami az előzmények után várható volt. Lukács evangéliumában Jézus halála elválaszthatatlan egységben van életével és működésével. Halála nem tragédia és nem véletlen, hanem a szeretet evangéliumának következménye és megpecsételése. Magában a szenvedéstörténetben külön kiemeli a keresztrefeszítés politikai vonatkozását: Jézus nem volt lázadó. Pilátus háromszor jelenti ki politikai ártatlanságát. Hogyan történhetett meg mégis, hogy keresztre feszítették? Erre felel az emberi bűnöknek, hibáknak és gyengeségeknek az a szövevénye, amelyet Jézus szenvedéstörténetének nevezünk. 1. JUDÄS VÁLLALKOZIK JÉZUS ELÁRULÁSÁRA 22,1—6. (1) Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának mondanak.

1 (2) A főpapok és írástudók keresték a módját annak, hogy hogyan távolítsák el, mert féltek a néptől. (3) Bement a sátán Júdásba, akit Iskariótesnek neveznek, és a tizenkettő közül való. (4) Elment, és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség parancsnokaival,

2 hogy őt hogyan szolgáltassa ki nekik.

3 (5) Megörültek, és megígérték neki, hogy pénzt adnak. (6) ígéretet tett, és kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt nekik, tömegjelenet nélkül/' 1: A kifejezés nem pontos: a kovásztalan kenyerek ünnepe egy hétig tartott, előtte volt egy nap a páska napja: vő. 22,7. — 2: A nagy kiterjedésű templomi épületek rendjére a templomőrség vigyázott, főparancsnoka főpapi családiból származott, és rangban a főpap után következett: neki kellett intézkednie, ha Jézus elfogatására kerül sor. — 3: paradidomi: jelentése a hivatalos szóhasználatban: átad, kiszolgáltat, erőszakkal vagy fogolyként elővezet, hatóságok kezére játszik, elárul, börtönbüntetésre vagy kivégzésre kiad. — 4: A sátánt és a templomőrség főparancsnokát csak Lukács, a harminc ezüstpénzt csak Máté említi: vö. Mk 14,10—11; Mt 26,14—16. 316