Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
V. Jézus Jeruzsálemben
telő János 'keresztségére. Az evangéliumi hagyomány Jánost egyöntetűen Jézus útegyengetőjének tekintette, és ebben látta isteni küldetését. Jézus kérdése mögött is ez az összefüggés rejtőzik, azzal a váddal, hogy akik Keresztelő Jánosra nem hallgatnak, azok őt sem fogadják be (7, 29—35). A főpapokat és az írástudókat ezzel a kérdéssel kínos helyzebe hozza, mert a nép ragaszkodott Keresztelő Jánoshoz, és prófétának tekintette. Jézus ezzel leleplezi szívük indulatát: őket nem Jézus, nem is az igazság, hanem az érdekli, hogy hogyan helyezkedjenek, és hogyan tarthatják meg hatalmi helyzetüket. Ez határozza meg állásfoglalásaikat később Jézus perében is. Emiatt térnek ki Keresztelő János megtérésre hívó szava elől ugyanúgy, mint Jézus evangéliuma elől. Mivel kitérnek a döntésre felszólító kérdés elől, Jézus sem válaszol nekik. 3. JÉZUS PÉLDÁZATA A SZÖLÖMUNKÁSOKRÓL 20,9—19. (5) Elkezdte mondani a népnek ezt a példázatot: „Egy ember szőlőt telepített, kiadta szőlőmunkásoknak, és elhagyta országát hosszú időre. (10) Megfelelő időben elküldött a szől/ímunkásokhoz egy szolgát, hogy a szőlő terméséből adjanak neki, de a szőlőmunkások elutasították üres kézzel, miután megverték. (11) Üjra küldött más szolgát, de azt is megverték, meggyalázták, és kiutasították üres kézzel. (12) Üjra küldött egy harmadikat, de ezt is megsebesítették, és kidobták. (13) Ezt mondta a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán megbecsülik. (14) Amikor meglátták a szőlőmunkások, megbeszélték maguk között, és ezt mondták: Ez az örökös, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség. (15) Kidobták a szőlőből, és megölték. Mit tesz mármost velük a szőlő ura? (16) Eljön, és elpusztítja azokat a szőlőmunkásokat, és a szőlőt másoknak adja." Amikor meghallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!" (17) Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: A kő, amelyet megvetettek az építők, az lett szegeletkővé. 1 (18) Mindenki, aki ráesik arra a kőre, az összezúzódik, akire pedig ráesik, azt szétmorzsolja." (19) Az írástudók és a fő296
