Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

V. Jézus Jeruzsálemben

papok abban a pillanatban rá akarták tenni kezüket, de féle­lem szállta meg őket a nép miatt, mert felismerték, hogy róluk mondta ezt a példázatot. 2 1: kephale gonias: héberül ros kinna: az épület sarkán kiugró sarok­kő; a görög kifejezés ugyanezt jelenti, vagy az épület kiugró záró­kövét. — 2: Lukács itt is tömöríti Márk szövegét, és a 16. versben a hallgatók ellenmondásával indokolja a szentírási idézet elmondását; vö. Mk 12,1—12; Mt 21,33—46. Szó sem lehet róla? 9—19. Mivel a főpapok és az írástudók kitértek a megté­résre hívó szó elől Jézus sem válaszolt rá, hogy honnan van a hatalma (20,7—8). De Jézus a szőlőmunkásokról szóló példá­zatával mutat rá magatartásuk következményére. A szőlő már Ézsaiás próféta óta Izráelt jelképezi, és a hasonlatot Jézus is többször használta ilyen értelemben (Ézs 5,1—7; Lk 13,6—9). Most Jézus a figyelmet a szőlőmunkások felé fordítja, akik­nek a hosszú időre eltávozott gazda bérbe adta szőlőjét. A bérbeadás az akkori szokás szerint történhetett felesben, ter­ményben vagy pénzben. A példázat az első esetet tételezi fel, tehát a gazda elküldött a bérért, amikor a szőlőnek termőre kellett fordulnia. Három szolgáról hallunk. Mindegyiket el­utasítják, de a példázat érzékelteti, hogy egyre rosszabb a helyzet. Az elsőt megverik, a másodikat azonkívül meg is gyalázzák, a harmadikat megsebesítik és kidobják. Megdöb­bentő, hogy a gazda ezek után még fiát is elküldi. A példázat szerint a gazda előbb önmagában mérlegeli a kérdést, hogy megérezzük mekkora kockázatot vállal. Szereti fiát, de a szőlőmunkásokat is szeretné meggyőzni. A szőlőmunkások meglátják a fiát, és megbeszélik maguk között, hogy megölik. Palesztinában a bérlők tulajdonába ment át a birtok, ha a prozelita tulajdonos utód nélkül halt meg. Talán erre épül a példázatnak ez a vonása. Ha eltüntetik az örököst, övék a szőlő. A történeti valóság üt át a példázat szövegén, amikor azt mondja, hogy a fiút előbb kivetették a szőlőből, és azután ölték meg, mint Jézust a városon kívül. Jézus ezután Ézsaiás­hoz hasonlóan felveti a kérdést: Mit tesz a gazda? Nem tehet mást: elpusztítja a szőlőmunkásokat, és másoknak adja a sző­lőt. A példázat külön magyarázat nélkül érthető. Jézus arról 297

Next

/
Thumbnails
Contents