Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

V. Jézus Jeruzsálemben

szolt nekik: „Kérdezek tőletek én is egy szót, mondjátok meg nekem: (4) János keresztsége mennyből volt-e vagy emberek­től?" (5) Azok pedig mérlegelték magukban: „Ha azt monda­nánk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek neki? (6) Ha pedig azt mondanánk: Emberektől, az egész nép meg­kövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János pró­féta." (7) Azt felelték, hogy nem tudják honnan. (8) Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen hata­lommal teszem ezeket." 1 1: Lukács ezt a történetet Márk evangéliuma szerint mondja el; vö Mk 11,27—33; Mt 21,23—27. Honnan van? 1—8. A templomtisztítás után várható volt a főpapok és írástudók közbelépése. Az előző fejezet vége szerint keresték a megoldást, de Jézus népszerűsége miatt nem mertek eré­lyesen közbelépni. Most a törvényes eljárást próbálják meg: számonkérik Jézustól fellépésének jogosságát és alapját. In­dokolt ez a kérdés, mert Jézus nem volt felavatott, ordinált rabbi, és tanításával az ő meggyőződésük szerint zavart kel­tett. A kérdés azonban nemcsak templomi tanítására, hanem egész működésére vonatkozik. Kezdettől fogva észrevették az emberek, hogy Jézusnak valami különös hatalma van. Hata­lommal tanít, hatalma volt szavának, hatalma volt a tisztáta­lan lelkek felett, és hatalmat igényel magának a bűnbocsá­natra (4,32. 36; 5,24). Kezdettől fogva súrlódás támadt emiatt közte, valamint a farizeusok és az írástudók között. Egyrészt azzal vádolták, hogy beleavatkozik Isten hatalmába (5,21). Másrészt meggyanúsították azzal, hogy az ördögtől kapta ha­talmát (11,14—20). Jézust most hivatalosan szólítják fel, hogy igazolja magát. Kérdésük tehát szakszerűen fogalmazott teo­lógiai kérdés: Milyen viszonyban van Jézus Istennel? Ez szo­rosan összefügg a jelkívánás kérdésével. Jézusnak isteni je­lekkel, kézzelfoghatóan kellett volna bizonyítania isteni kül­detését ahhoz, hogy ilyen hatalommal tanítson, bűnöket bo­csásson meg, és gyógyítson (11,16. 29—32). Jézus azonban a jelkívánást elutasítja, és most sem felel a kérdésre, hanem az írástudók vitamódszerének megfelelően visszakérdez Keresz­295

Next

/
Thumbnails
Contents