Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

V. Jézus Jeruzsálemben

V. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN Jézus működésének harmadik szakasza Lukács Jézμs rövid jeruzsálemi működését Márk evangéliuma nyomán írja le, de több részletet kihagy belőle, és saját külön anyagából illeszt bele történeteket. Az egész szakaszon érződik tudatos alkotó munkája, úgyhogy evangéliumának ez a része is világos témát kap. Jézus személye marad továbbra is a középpontban, de most döntően kerül homloktérbe a korabeli messiási várakozáshoz való viszonya. Gyors egymásutánban vetődnek fel isteni hatalmának, politikai állásfoglalásának, Jeruzsálem sorsának és az Emberfia megjelenésének kérdései. Teológiai kifejezéssel azt mondhatjuk, hogy itt bontakoznak ki a krisztológia történeti és eszhatológiai összefüggései. Ennek megértése érdekében emlékezetünkbe kell idéznünk mindazt, amit a bevezetésben Vespasianus koráról és Lukács eszhatológiájáról, valamint az első két fejezettel kapcsolatban a Jézus korabeli messiási várakozásokról mondtunk. Ez már azért is szükséges, mert Lukács tudatosan összehangolja evangéliumának bevezetését és befejezését. 1. JÉZUS BEVONUL JERUZSÁLEMBE 19,28—48. (28) Miután ezeket elmondta, továbbvonult, és ment fel Jeruzsálembe, (29) és történt, hogy amikor közel ért Betfagéhoz és Betániához,

1 az úgynevezett Olajfák hegyénél elküldött kettőt tanítványai közül, (30) mondván: „Menjetek a szemközti faluba, és amint bementek, találtok egy szamárcsikót megkötve, amelyre ember még soha nem ült fel: oldjátok el, és vezessétek ide. (31) Ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok: Mert az Ürnak szüksége van rá." (32) Elmentek a küldöttek, és úgy találták, ahogy megmondta nekik. 19 Lukács evangéliuma 280