Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

ötöt, a második kettőt, a harmadik egyet. Az első és a második megkétszerezi, és ezért jutalmat kap, a harmadik elássa, és ezért kivetik a külső sötétségre. A példázat Máté szerint közvetlen Jézus halála előtt a tanítványoknak szól, hogy amit kaptak tőle, azt gyümölcsöztessék. Lukácsnál bonyolultabb a példázat, mert kapcsolatba kerül azzal a kérdéssel, hogy mikor jön el az Isten országa, és ezért egy királyról beszél. De nála is megtalálható a három különféleképpen gazdálkodó szolga. A messzemenő egyezés mutatja, hogy a példázat Jézustól származik, de azt az evangélisták gyülekezeteik sajátos helyzetére alkalmazva tovább formálták. Jézus beszédét a gyülekezethez szóló élő igének tekintették, amely nem a múltra, hanem az élő gyülekezetre vonatkozik. Legfeltűnőbb különbség Lukács szövegében az, hogy egy nemesről szól, aki távoli országba megy, hogy királyi méltóságot kapjon. Közben alattvalói küldöttséget menesztenek utána azzal az üzenettel, hogy nem akarják őt királynak. Amikor azután visszatér a király, leszámol velük. Jézus kortársai emlékezhettek arra az esetre, hogy Nagy Heródes egyik fia és utóda, Archelaosz Kr. u. 4-ben Rómába ment, hogy megszerezze magának a királyi címet, de egyidejűleg egy másik küldöttség tiltakozott ellene. Ezért csak ígéretet kapott a királyi címre, ha nem izgatja alattvalóit. Két év múlva a rómaiak száműzték (Jos. A. 17:11. 13). Nem valószínű az a feltevés, hogy az őskeresztyénség vagy maga Lukács ennek a történetnek az alapján szúrta bele a király-motívumot Jézus példázatába, mert aligha merték volna ezt az egészen más esetet Jézusra alkalmazni. Ellenben Jézus többször veszi példázatainak anyagát a valóságos életből, úgy, hogy azt mondanivalójának megfelelően átdolgozza. Itt is erre kell gondolnunk. A király-motívum mindenekelőtt azokat akarja észretéríteni, akik zúgolódnak Jézus ellen (19,7). De azt is kimondja, hogy most nem jön el az Isten országa úgy, ahogyan gondolják. Jézus „királyságát" nem Jeruzsálemben, hanem „távoli országban" kapja, és onnan tér vissza. Lukács olvasóinak úgy kellett érteniük ezt, hogy Jézus feltámadása és mennybemenetele után olyan időszak következik, amelyben a tanítványok és utódaik végzik azt a szolgálatot, amelyet Jézus rájuk bízott. Most már tehát a példázat tanítványok felé fordul, amikor a pénz kiosztásáról beszél. 286