Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
az emberek közé is visszatalál. Rendezi az emberekhez való viszonyát, és egyszerre visszatér népéhez. Ábrahám fia most már nemcsak vérség szerint, amit eddig megtagadott, hanem hite és élete szerint is. Lukács Jézus működésének végén ezzel a mély benyomást keltő történettel mégegyszer rámutat arra, hogy Jézus nem ítél, hanem a bűnösöket keresi és megmenti. Még egyszer aláhúzza, hogy Jézusnak ebből az evangéliumából nem törvényszegés, hanem Isten akaratának teljesítése és új élet támad. Nem minden esetben van eredmény, nem minden mag hull jó földbe, de a gazdag elöljáróval szemben állnak a Lévik és a Zákeusok (5,27). Jézus ezt a bűnösök szereiéről szóló evangéliumot viszi Jeruzsálembe, ez váltja ki a végső összetűzést a nép vezetőivel, és ezt pecsételi meg halálával és feltámadásával. 23. JÉZUS PÉLDÁZATA A KIOSZTOTT PÉNZRŐL 19,11—27. (11) Mivel ezt azok hallgatták, folytatólag elmondott egy példázatot, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa. (12) Ezt mondta tehát: „Egy nemes születésű ember útra kelt egy távoli országba, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. (13) Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és ezt mondta nekik: Fogjatok vállalkozásba, míg megjövök. 1 (14) Polgárai pedig gyűlölték, és küldöttséget menesztettek utána ezzel az üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez királlyá legyen felettünk. (15) És történt, hogy amikor visszatért, miután megkapta a királyságot, azt mondta, hogy hívják hozzá azokat a szolgákat, akiknek pénzt adott, hogy megtudja, ki mit szerzett. (16) Megjelent az első, és ezt mondta: Uram, a minád tíz minát hozott. (17) Ezt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mert hű voltál csekélyen, legyen hatalmad tíz város felett. (18) Odament a második, és ezt mondta: A minád, Uram, öl minát hozott. (19) Ezt mondta neki is: Te pedig légy fölöttese öt városnak. (20) A harmadik is odament, és ezt mondta: Uram, íme a minád, amit kendőbe kötve tartottam, 2 (21) mert féltem tőled, mivel kemény ember vagy: felvételezed, amit nem tartalékoltál, aratod, amit nem vetettél. (22) Így szólt 284
