Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
tétele. Elképesztő lehetett a farizeusok számára Jézusnak ez a kijelentése. De Lukács evangéliuma szerint Jézus állandóan arra igyekezett kinyitni szemüket, hogy Isten ilyen nagy szeretettel fordul az elesettek és az elveszettek felé. Azt is nem egyszer mondta, hogy azok többet tudnak Isten szeretetéről és irgalmáról, mint az igazak (7,36—50; 15,25—32)· Ismét közmondással zárja le Jézus a példázatot, jeléül annak, hogy nem új az, amit a példázattal mond (vö. 14,11!). Az egész Ótestamentum arról tanúskodik, hogy Isten szembeszáll az elbizakodottakkal, és felkarolja a megalázottakat. A példázat magyarázata azonban nem volna teljes, ha nem nyúlnánk vissza a bevezetésre. A példázat nemcsak az Istenhez való viszonyról szól, hanem az emberekhez való viszonyról is, de úgy, hogy a kettőt szorosan együtt tartja. Fontos ennek meglátása, mert a megigazulástan értelmezésénél is gyakran követik el azt a hibát, hogy csak az Istenhez való viszonyra alkalmazzák, és az emberekhez való viszony kérdése kimarad belőle. Ennek megértése céljából tovább kell elemeznünk a farizeus esetét. Ö a kegyes a kettő közül, de nem igazult meg Isten előtt, mert kegyessége tudatában lenézte és elítélte embertársait. Ebben látszott meg, hogy fogalma sincs Isten irgalmáról és szeretetéről. Kegyessége ellenére sem ismeri az Istent, aki nem azt nézi, hogy hogyan ítélje el az embert, hanem hogy hogyan mentse meg. Az irgalmatlan emberrel szemben irgalmatlan az Isten, és az irgalmas Istenhez irgalmas ember tartozik (vö. 6,36). A vámszedő az irgalmat választotta, és ezt meg is kapta. Értsük meg, hogy nemcsak a farizeusokról beszél, hanem követőit, egyházát is figyelmezteti. Isten irgalmának az ismerete alapvetően határozza meg az egyház helyét a világban. Az irgalmas Isten szemével kell néznie az emberekre, hogy mit és hogyan segíthet rajtuk. Mihelyt magát mások fölé emeli és ítélkezik, szembekerül Istennel és Jézussal. 18. JÉZUS ÉS A KISGYERMEKEK 18,15—17. (15) Odavitték hozzá az apró gyermekeket is, 1 hogy megérintse őket, de amikor meglátták a tanítványok, rájuk szóltak. (16) Jézus pedig magához hívta azokat, és ezt mondta: 274
