Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

kai összehasonlítva magát, megállapítja, hogy tisztességes és becsületes életet él. Messze áll rablóktól, gonosztevőktől és paráznáktól. De ennél többet is tesz. A heti kétszeri böjtölés nem volt kötelező (vö. 5,33—39). Jézus korában azonban különösen a farizeusok tartották ezt a szokást, hogy vezekeljenek Izráel bűnéért, és ezzel közel hozzák Isten országát és Izráel szabadulását. A gyakori böjtölés, főként a vízivásról való lemondás gyötrelmes aszkézis volt a hőségben. Áldozatot vállaltak népükért. További jótétté az, hogy a törvényen túlmenően megadta a tizedet. A gabona, a must és az olaj után a termelőnek kellett tizedet fizetnie. De hogy ne vétkezzenek Isten törvénye ellen, a farizeusok megfogadták, hogy biztonság kedvéért még ezek után is adnak tizedet, amikor megvásárolják. A farizeus áldozata nagyságát emeli ki azzal, hogy mindenből ad tizedet. És mindezt Isten törvényéért! Így beszél magáról Isten előtt. Van mivel dicsekednie, de Isten előtt megalázza magát, és hálát ad Istennek, hogy ő ilyen. Amikor azonban imádsága ezen a legmagasabb ponton áll, akkor tűnik ki gyökeres hibája: lenézi és megveti embertársait, akik nem igazak mint ő. Ezzel teljes a jellemképe. A vámszedőt nem jellemzi külön a példázat. Jellemzését a farizeus lényegileg elvégezte. Hozzá tehetjük, hogy nem ok nélkül vetették meg őket, és sorolták a bűnösök közé, mert valóban részt vettek a nép kiuzsorázásában, és eközben maguk meggazdagodtak. A vámszedő templomi magatartása azonban eltér a farizeusétól. Távol áll meg, lesüti szemét, és mellét veri bűnbánata jeléül. Imádsága rövid, mert nincs más mondanivalója mint az, hogy egyedül Isten irgalma segíthet rajta. Egy vonatkozásról meg szoktak feledkezni a magyarázatban. A vámszedő bűnösnek vallja magát. Ez nemcsak vallásos kifejezés az ő szájában, alhogyan a lutheri tanítás szerint Isten előtt teljességgel bűnösnek valljuk magunkat. Hanem a vámszedőket a bűnösök közé sorolták, és ő így vallotta magát bűnösnek. Elismerte, hogy vétkezett embertársai és népe ellen. Isten elé állása teljes önrevízió. Mit mond erről Jézus? Kijelenti, hogy ez megigazult, a másik nem. Mivel a szenvedő igealak mögött megint Isten rejtőzik, még pontosabban így kell fordítani: Isten ezt az embert megigazította, a másikat nem. Ebben az egy mondatban benne van Jézus egész evangéliuma, Pál apostol teológiája és a lutheri reformáció alap18 Lukács evangéliuma 273