Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
juk fogni egyetlen mondattal ennek a fokozásnak minden részletét, de a fő vonala világos: ha a ihamis bíró engedett a kitartó zaklatásnak, mennyivel inkább hallgatja meg Isten a gyülekezet állhatatos imádságát. írásmagyarázók feszültséget látnak a példázat tartalma és alkalmazása között. Mert a példázat inkább Isten felé fordítja a figyelmet, aki kegyelmet gyakorol és igazságot szolgáltat. Az alkalmazás az asszonyt állítja példaképül a gyülekezet elé az állhatatos imádkozásra. Ez a megállapítás azonban nem veszi figyelembe, 'hogy Jézus érvelésében nem az asszony erőszakossága játszik döntő szerepet, hanem az, hogy Isten mennyire más, mint a hamis bíró. Ezért a kitartó imádkozás még sokkal reményteljesebb a gyülekezet számára, mint az asszony erőszakossága a hamis bíróval szemben. Az alkalmazásból kitűnik a példázat kapcsolata Jézus megelőző eszhatológiai beszédével. A tanítványok szeretnék látni Jézust, az Emberfiát, és kívánják eljövetelét, hogy újjá teremtse a világot (17,22). De várniuk kell, mert Isten türelmes. A hit próbája az, hogy tud-e versenyt tartani Istennek azzal a türelmével, amellyel hordozza ezt a világot, és halasztja ítéletét. A hit csak ezzel a türelemmel párosulva állhat meg. Jézus figyelmeztetésül felveti és nyitva hagyja azt a kérdést, hogy talál-e ilyen hitet a földön, amikor visszatér. 17. JÉZUS PÉLDÁZATA A FARIZEUSRÓL ÉS A VÁMSZEDÖRÖL 18,9—14. (9) Némelyeknek is, akik elbizakodtak, mert igazak, 1 és megvetették a többieket, ezt a példázatot mondta: (10) „Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus és a másik vámszedő. (11) A farizeus odaállt, és így imádkozott magáról: 2 Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek, rablók, gonoszok, paráznák, vagy amilyen ez a vámszedő is. (] 2) Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. (13) A vámszedő pedig távol állva nem akarta szemét sem felemelni az égre, hanem verte a mellét, és ezt mondta: Isten, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz. (14) Mondom nektek: Ez ment le megigazulva házába, 271