Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
(26) „Ahogyan történt Noé napjaiban, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: (27) ettek, ittak, nősültek, férjhez mentek addig a napig, amelyen bement Nőé a bárkába, és jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit. (28) Hasonlóképpen ahogyan történt Lót napjaiban: ettek, ittak, vásároltak, árusítottak, ültettek, házat építettek, (29) azon a napon pedig, amelyen kiment Lót Sodomából, tűz és kén esett az égből, és elpusztított mindenkit. (30) Ugyanígy lesz azon a napon, amelyen az Emberfia megjelenik." (31) „Azon a napon, aki a ház tetején ül, és holmija a házban, az ne menjen le, hogy elvigye, és aki a mezőn van, szintén ne forduljon vissza. (32) Emlékezzetek Lót feleségére! (33) Aki arra törekszik, hogy megmentse magának lelkét, az elveszti, és aki elveszti, az életben tartja. (34) Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik elfogadtatik, és a másik elhagyatik. (35) Két asszony őröl együtt, a?, egyik elfogadtatik, a másik pedig elhagyatik. (36) Kelten lesznek egy mezőn, az egyik elfogadtatik, a másik elhagyatik." 3 (37) Megszólaltak, és ezt mondták neki: „Hol, Urunk?" Ö pedig ezt mondta nekik: „Ahol a tetem, ott a saskeselyűk is összeverődnek!" 1: parateresis: szakkifejezés égitestek megfigyelésére; A. Strobel szerint a naptár összeállítása érdekében páska éjszakáján megfigyelték az égitestek állását, és ezért ezt az éjszakát a „megfigyelés éjszakájának" nevezték; Jézus szava ebben az esetben azt mondaná, hogy Isten országa nem páska napján jön el, ahogyan sokan a zsidók és a keresztyének közül az első században remélték. — 2: entos hymon: első jelentése: bennetek; nyelvtanilag lehetséges jelentése: köztetek. — 3: ez a vers a legrégibb kéziratokban nem található; bizonyára későbbi betoldás. — 4: 17,20—22.25.28—33.37a csak Lukács evangéliumában található; a többihez vö. Mt 24,26—28.37—41. Közöttetek van! 20—21. Érthető a farizeusok kérdése Isten országa eljövetelének idejéről, mert a leprások meggyógyítása az utolsó idők jelének számított (17,11—19). Egyébként is időszerű kérdés volt az állandó messiási zavargások és a nyomában bekövetkező csalódások miatt. Közel lehetett páska napja is, amelyre Jézus Jeruzsálembe igyekezett. Ez az ünnep mindig elevenné 265
