Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

talma arra, 'hogy segítsen és megmentsen. Mint ilyen kérő és hitvalló imádság került bele az egyiház istentiszteleti rendjébe, a második század óta kimutathatóan. Jézus nem gyógyítja meg a tíz leprást, hanem elküldi őket az ótestamentumi törvény értelmében a papokhoz (3Móz 13,49; 14,2. 3). Ez hitük próbája, mert azt kívánja, hogy higgyenek szavának és engedelmeskedjenek parancsának anélkül, hogy meggyőződhettek volna kérésük meghallgatásáról. Jézus sokszor azzal válaszol kérésünkre, hogy feladatot bíz ránk! A leprások útközben meggyógyulnak, de csak egy tér vissza. Ezzel jut el az elbeszélés csúcspontjához. Lukács a .hit további három vonását emeli ki a gyülekezetek tanulságára. Az egyik az., hogy a hit csak a hálával együtt lesz teljessé és maradandóvá. A hit kérésből és elfogadásból él, de hála és Isten dicsérete nélkül elvész. A másik vonás az, hogy az egyetlen visszatérő a samaritánus volt. Izráel büszke volt arra, hogy ők Isten népe, és különösen közel állnak Istenhez. Az ilyen vallásos büszkeség talaján nem él meg sem a hit, sem a hála Isten iránt. Végül azzal bocsátja el Jézus a samaritánust, amit a bűnös asszonynak mondott: „Hited megmentett!" (7,50) Mind a tízen részesültek kegyelemben: visszatérhettek a gyülekezetbe és az emberek közé, de új emberré csak ez az egy lett, mert hite nemcsak elfogadás volt, hanem személyes válasz is arra, amit Jézus tett ve

1?, 15. JÉZUS BESZÉDE AZ EMBERFIA NAPJÁRÓL 17,20—37. (20) Amikor megkérdezték a farizeusok, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: „Nem jön el az Isten országa megfigyelhetően.

1 (21) Azt sem mondják: Íme, itt! vagy: Ott! Mert, íme, az Isten országa közöttetek van."

2 (22) Ezt mondta tanítványainak: „Jönnek olyan napok, amikor kívántok meglátni egyet az Emberfia napjai közül, és nem fogjátok meglátni. (23) Mondani fogják nektek: íme, ott! Íme, itt! Ne menjetek el, ne is fussatok utána! (24) Mert ahogyan a felvillanó villám ég aljától ég aljáig világít, úgy lesz az Emberfia az ő napján. (25) De előbb sokat kell szenvednie, és meg kell vettetnie ettől a nemzedéktől." 264