Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

lehet következtetni, hogy kicsinyhitűeknek érzik magukat, és a hitük növelését kérték: „Adj több hitet!" Jézus a mustármagnyi hit és a tengerbe ültetett eperfa hasonlatával válaszol. Mérhetetlen fokozás van Jézus szavaiban, hogy helyes irányba vigye gondolataikat. A mustármagot a legkisebb magnak tekintették (13,19). Ennyi is elég a hitből, és máris képes az eperfa átültetésére. Az eperfát különösen erős gyökérzetű fának tudták. De a kép szokatlan. A rabbinisták inkább a hegynek a tengerbe telepítéséről beszéltek, ha valaminek a lehetetlenségét akarták szemléltetni. Jézus is erre használja hasonlatát. Már a mustármagnyi hit is képes arra, amit az ember lehetetlennek képzel. Nemcsak azt mondja vele tanítványainak, hogy még mustármagnyi hitük sincsen, hanem azt, hogy ha van hitük, akkor tudnak botránkoztatás nélkül szolgálni, és tudnak fáradhatatlanul megbocsátani, ami ember számára hit nélkül lehetetlen. Ez Jézus egyik válasza tanítványai kérésére. Válasza másik részét példázatban adja. Hasonlatát a valóságos életből meríti. A szolgának az volt az életrendje, hogy a külső és belső munkát elvégezze, gazdáját ellássa, és akkor gondolhatott magára. Ezért tartották, és ezért kapta megélhetését. Úgy fogták fel, hogy azt dolgozta le, amit kapott érte. Ezzel szemben elképzelhetetlen, hogy egyszerre a gazda kezdjen szolgálni a szolgájának, vagy külön köszönetet mondjon azért, mert megtette dolgát. Ebből vonja le Jézus a következtetést a tanítványokra. Ha mindent teljesítettek, akkor is mondják magukat haszontalan szolgáknak. Félreértenénk Jézus szavát, ha azt gondolnánk, hogy valami álszerénységre akar ezzel nevelni, amely saját teljesítményét kisebbíti. Az is belemagyarázás, hogy a tanítvány bűntudatából származik ez α szerénysége. Jézus azt mondja, hogy a tanítványok tartozásukat rójják le, amikor megteszik Jézus parancsait. Jézustól olyan nagy „bért": hitet, szeretetet, új életet kaptak, hogy szolgálatukkal nem tesznek semmi szívességet, hanem tartoznak egész életük és erejük bevetésével. Nem szerénységből, hanem a tények ismeretéből kell tehát azt mondaniuk, hogy Jézus minden parancsolatának teljesítése esetén sem tettek többet, mint amivel tartoztak Jézusnak kimondhatatlan szeretetéért. 262