Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
amelyből vezekléssel szabadulni lehetett. Jézus hangsúlyt tesz arra, hogy az ítélet végleges: az üdvösség és a kárhozat helye között semmiféle közlekedés vagy kiegyenlítés nem lehetséges. Ábrahám a gazdagnak minden ilyen kérését elutasítja. A példázatnak ezt az első részét egészen félreértenénk, ha benne a túlvilágra vonatkozó tanítást keresnénk. Szó sincs arról, hogy Jézus a szegényeket a túlvilági élet örömeivel akarja kielégíteni. Az élő gazdagok felé fordul a példázattal. „Jusson eszedbe!" — mondta Ábráhám a gazdagnak. Minden jó rendelkezésére állott életében, most a szegényhez fordul segítségért, akit akkor észre sem vett. Ez a bűne. Jézus a büntetés felmutatásával hívja fel az élők figyelmét arra, hogy Isten nem tűri az anyagi javak féktelen és embertelen élvezetét. Mózes és a próféták 27—31. A gazdag ezek után szeretné elküldeni rokonaihoz Lázárt, hogy idő-ben megtérjenek és másképpen használják vagyonukat. Ebben a kérésben nemcsak az a felismerés van, hogy ő maga elhibázta életét, hanem az a rejtett mentegetőzés is, hogy előbb nem tudhatta, hogyan kellett volna élnie. Ezért van szüksége rokonainak is a külön figyelmeztetésre a másvilágról. A válasz egyértelmű: hallgassanak Mózesre és a a prófétákra! A gazdag újabb ellenvetése: hátha a halottak közül támadna fel valaki, arra hallgatnának. A példázat talán Jézus feltámadására céloz. Lukács olvasói mindenesetre így érthették. Akkor ez azt mondaná, Ihogy aki nem hallgat Mózesre és a prófétákra, az Jézusra sem !hallgat. Ezzel bezárult a bizonyítás köre. A farizeusok és írástudók azért nem tudják elfogadni Jézus beszédét, mert a legérzékenyebb ponton, az anyagi javakhoz való viszony kérdésében a Szentírásra sem hallgattak. A példázatnak tehát fontos mondanivalója van Jézus evangéliumának és Isten törvényének egymáshoz való viszonyáról. Az egész Ótestamentum arról tanúskodik, hogy a földi javak Isten ajándékai, és ezt annyira kiélezi, hogy Isten az emberért teremtette az egész világot. De ugyanilyen határozottan állítja, hogy Isten elítéli a szociális igazságtalanságokat, a visszaélést jó ajándékaival. Mózes és a próféták sokféle parancsolattal és rendelkezéssel próbálták a szociális 17 > 259
