Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

igazságot érvényesíteni. Ezek sokszor az adott történeti helyzethez és lehetőségeikhez igazodtak, de egybehangzóan hirdették Istennek azt az akaratát, hogy a tőle kapott javak az egész nép közös javát szolgálják. Jézus Istennek ezt a törvényét a földi élet megmásíthatatlan rendjének tekinti. Evangéliumával sem helyezi hatályon kívül, sőt arra szólít fel, hogy azt a tőle kapott szeretettel telítve valósítsuk meg. 13. JÉZUS BESZÉDE A TANÍTVÁNYOK HITÉRŐL ÉS SZOLGALATÁRÓL 17,1—10. (1) Ezt mondta tanítványainak: „Elkerülhetetlen, hogy botránkozások ne történjenek meg, de jaj annak, aki által történnek. (2) Jobb neki, ha malomkövet tesznek nyakába, és beledobják a tengerbe, minthogy megbotránkoztasson e kicsinyek közül egyet. (3) Vigyázzatok magatokra! Ha bűnt követ el testvéred, szólj rá, és ha megtér, bocsáss meg neki. (4) Ha egy nap hétszer követ el bűnt ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondván: Megtérek, bocsáss meg neki!" (5) Ezt mondták az apostolok az Ürnak: „Adj nekünk több hitet!" (6) Ezt mondta az Űr: „Ha olyan hitetek volna, mint a mustármag, szólnátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezzél meg a tengerben, és engedelmeskednék nektek. (7) Ha valakinek szolgája van, aki szánt vagy legeltet, melyiktek mondaná annak, mikor bejön a mezőről: Hamar jöjj ide, ülj le az asztalhoz! (8) Ugye inkább azt mondaná neki: Készíts el valamit vacsoráznom, és felövezve magadat szolgálj fel nekem, amíg eszem, és iszom, és azután eszel, és iszol te! (9) Milyen köszönettel tartozik a szolgának, mert megtette, amit parancsolt? (10) Ti is, amikor megtettetek mindent, ami megparancsoltatott nektek, mondjátok, hogy haszontalan szolgák vagyunk, amit tartoztunk megtenni, azt tettük."

1 1: Lukács az egész szakaszt külön forrásból merítette, de első feléhez hasonló igéket találunk Máténál is; vö.: Mt 18,15.21.22; 17,20; 21,21; Mk 11,22—23. 260