Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

kusnak látszó gondolatmeneteikkel. Az emberek ezért nagyra tartják őket, de Isten előtt ez a nagyságuk útálatos. Ha az Írásra hivatkoznak, akkor tudniuk kell, hogy a törvény és a próféták ellenük szólnák. Ezt mondja ki a 16. vers, amelynek értelmezése azonban nehézségekbe ütközik. Az egybevetés Mt 11,12. 13-mal azt mutatja, hogy már az őskeresztyénségben is keresték Jézus szavainak értelmét. A vers első része csonka mondat: „A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig." Második fele Isten országa evangéliumának hirdetéséről beszél, de a következő mondat értelmezése megint vitás. Mindenki erőszakkal nyomul Isten országába: nem tűnik ki, hogy jó vagy rossz szándékkal, és kik azok, akik benyomulnak. Nem valószínű azonban, hogy Lukács szerint ezzel valami helyeselendő történik az erőszakos barát analógiájára (11,8; 18,5). Ennek ugyanis ellene mond az, hogy a következő mondat szembeállítja az erőszakoskodókkal az örök törvényt. Ennek figyelembevételével így próbáljuk megérteni a gondolatmenetet: Keresztelő Jánosig egyedül a törvényé és a prófétáké volt a szó, azóta Isten országának evangéliuma hirdettetik, és mivel ez szelíden szól, és könnyűnek látszik, mindenki azt hiszi, hogy könnyen juthat az Isten országába, és mindenki benyomul. De Isten törvényét nem lehet megkerülni. Egyetlen vessző sem dől meg benne, mert az szilárdabban áll, mint az ég és a föld. Innen azután előre kell tekintetünk a következő példázatra, amely szerint a gazdag ember Mózestől és a prófétáktól megtanulhatta volna, hogyan kell bánni az anyagi javakkal. Végső soron ezt állítja szembe Jézus a farizeusok gúnyolódásával. Jézus hirdeti az Isten országa evangéliumát, hirdeti Isten szeretetét a bűnösöknek, de a törvény is érvényben marad, és ez megítéli a nyereségvágyat és az anyagi javak önző élvezését. Lukács Jézusnak az elválásról mondott kijelentésével szemlélteti a törvény el nem múló érvényességét. Talán azért került ez az ige az anyagi kérdésekkel foglalkozó igék közé, mert az elválás ügyének laza elvi és gyakorlati kezelése mögött nagy szerepet játszott a pénz. Jézus az elválást és az elvált újabb házasságát egyértelműen házasságtörésnek minősíti, anélkül, hogy ennek indító okaira kitérne. Az általa hirdetett evangélium nem dönti "ieg, hanem elfogadja a teremtő Isten rendjét, amelyet a törvény kifejez. Ez egyúttal az ember boldogságának is az alapja. 256