Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

földi és örökkévaló jó. Ez Jézus etikájának egyik legjelentősebb tétele. Gondnokok, sáfárok vagyunk. A hűség pedig azt jelenti, hogy nem tekintjük magunkénak azt, amit Istentől kaptunk, akár lelkiekben, akár anyagiakban, hanem az ő akarata szerint szolgálunk vele egymásnak. Ez és a következő ige a kétféle sáfárságot szoros összefüggésbe hozza, és bármennyire is meglepőnek látszik, az anyagi javakkal való sáfárkodást teszi első helyre. Aki nem tud Isten akarata szerint bánni az anyagi javakkal, az alkalmatlan Jézus szerint az evangélium szolgálatára. Egy újabb ige az anyagi javakat idegen javaknak mondja, mert azokat Isten átmenetileg bízza ránk. Ezzel szemben az örökkévaló javak a „mienk", mert azok a földön is és a mennyben is a mienk: ha Isten megadta, akkor a halál nem veszi el. Ez a végtelenül sűrített példázat azt következteti ebből, hogy az „idegen", tehát földi javakkal híven kell gazdálkodnunk, hogy Isten reánk bízza a „mienket", az örökkévaló javakat. Végül élére állítja a kérdést az életből vett rövid hasonlattal: „Egy házi rabszolga sem szolgálhat két úrnak." Figyeljük meg: nem a mammon áll szemben Istennel, hanem a mammon szeretete és szolgálata Isten szeretetével és szolgálatával. Aki az anyagi javakat szereti, és annak megszerzését teszi élete céljává, az nem tudja Istent szeretni és neki szolgálni. És megfordítva: aki Istent szereti és neki szolgál, az nem teheti élete céljává a vagyongyűjtést. Ehhez hozzáértendő, hogy az Isten szolgálata magába foglalja embertársaink megsegítését is. Az el nem múló törvény 14—18. A farizeusok és írástudók gúnyolni kezdték Jézust a mammonról való állásfoglalása miatt. Az ő tanításuk az, hogy a vagyon kívánatos dolog, és ezt teológiailag is megalapozták. A vagyon Isten áldása, és szemmel látható jutalma a kegyes életnek. A kegyes ember jóléte és gazdagsága egyenesen bizonyíték arra, hogy Isten igazságosan ítél már ebben a világban is. Súlyos tételek, amelyeket az Írással is alá lehet támasztani. Gondoljunk az első zsoltárra, valamint az ellenpéldára, Jófo esetére. De Jézus a teológiai igazolás mögé néz. Isten látja a szívüket, hogy tele van nyereségvággyal és pénzsóvársággal. Ezt fedik el és igazolják az emberek előtt bibli255