Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

berek kivetették maguk közül. Mélyebbre nem juthatott volna. Mit mond Jézus a példázatnak ezzel a részével? Azt mondja, hogy aki kénye-kedve szerint él, az feltétlenül csődbe jut. Tévedett a fiú, amikor azt gondolta, hogy boldog lesz, ha gátlástalanul élvezíheti szabadságát. Isten közelsége és életünknek az a rendje, amelyet megszab az ő akarata, nem akadályozza életünk kibontakozását, hanem inkább megvédi a tévutaktól és csődbejutástól. Megtaláltatott 17—24. Régi rabbinista mondás: „Ha izraeliták szentjánoskenyérre szorulnak, akkor megtérnek." A tékozló fiú is magába száll, és visszagondol az atyai házra. Benne érezte magát jól, mint fiú, most rosszabb dolga van, mint atyja béreseinek. Nem sorolja fel bűneit: ez az előzőkből már kitűnt. Elhagyta az atyai házat, eltékozolta vagyonát, és erkölcstelenül élt. Kimondja önmaga felett az ítéletet: „Bűnt követtem el!" Megszületett benne az elhatározás, hogy visszatér atyjához. Mit monid ezzel Jézus? A fiú magábaszállásának részletes színezése azt a benyomást kelti, mintha a megtérés lelki folyamatát akarná leírni. Van ebben igazság. Az ember valóban számotvethet önmagával, elemeziheti eltévedése okát, és a kibontakozás lehetőségeit. Jézus mégsem azt mondja, hogy ez már megtérés. A fiú elképzeléseit a hazatérésről azért részletezi ennyire, hogy azután mindenki lemérhesse, mennyire közelítette meg képzeletével azt, ami otthon történt vele. Az atya meglátta távolról: bizonyára vár.ta. Megszánta és odafutott: régen Keleten a felnőtt férfi tekintélyével összeegyeztethetetlen a futás. Az atya ezt teszi. Nyakába borult és megcsókolta: nem engedi, hogy fia a bűnbánat jeleként leboruljon, és lábát csókolja. A fiú elkezdi mondani előre elkészített bűnbánó beszédét, de az atya nem engedi végigmondani. Legszebb ruháját adatja rá, és gyűrűt húzat ujjára: ez a megtisztelés és a hatalom jelképe. Sarut adnak lábára: a szolga járt mezítláb. Mindennek betetőzése az, hogy nagy örömlakomát rendezett házában. Véget nem érő felsorolással és fokozással emeli ki Jézus ennek a jelenetnek a középponti jelentőségét. Most tűnik ki, hogy a tékozló fiúnak sejtelme sem volt arról, hogy mekkora az atya szeretete. Nem tudta ezt, amikor el249