Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

távozott, és nem ismerte fel akkor sem, amikor magába szállt. Béresnek jelentkezett kegyelmet remélve, és le sem lehet írni, mit tett belőle az atyja. Ezért következetes a példázat, amikor a megtérést a halott feltámadásaként és az elveszett megtalálásaként írja le. A tékozló fiú számára az új élet lehetőségét az Atyának az a szeretete teszi lehetővé, amelynek nagyságát el sem tudta képzelni. Örülnöd kellene! 25—32. Ez a harmadik rész nem függelék, hanem itt éri el a példázat a csúcspontját. A másik fiúval az a különös eset történt, hogy míg eddig híven kitartott atyja mellett, most a tékozló fiú befogadása miatt szembekerül vele. Jézus itt is részletezi a példázatot, hogy bemutassa: nemcsak alkalmi összeszólalkozás ez, hanem mély ellentét van atya és fia között. A fiú nem akar bemenni a házba, nem vállal közösséget ezzel az atyával! De kijön az atya és kérleli, ahogyan Jézus törekszik meggyőzni a farizeusokat és írástudókat. A fiúnak erre kettős elutasító válasza van: vádolja testvérét, aki eltékozolta vagyonát, és vádolja atyját, aki most erre tékozolja szeretetét, vele szemiben pedig mindig szűkmarkú volt. A fejezet bevezetése alapján megértjük, mit mond ezzel Jézus. Azok a farizeusok és írástudók, akik állandóan Isten dolgaival foglalkoznak, ismerik a törvényt, és igyekeznek megtartani, nem is tudják elképzelni, milyen nagy az Isten szeretete. Emiatt nem értik Jézust, de emiatt szembekerülnek magával Istennel is. A példázat mégsem ezzel a szomorú ténnyel végződik, hanem azzal a biztatással: „Örülnöd kellene!" Mi sem hihetnénk, hogy Isten ennyire szeret minket, ha Jézus meg nem győzne róla. 12 .JÉZUS PÉLDÁZATAI AZ ANYAGI JAVAKRÓL 16,1—31. A hamis mammon Jézus igehirdetésében jelentős helyet foglal el az anyagi javak kérdése. Ugyanolyan komolyan veszi az embernek ezt a problémáját, mint az embert magát. Isten teremtette az 250