Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

barátnőit és szomszédnőit, és így szól: örüljetek velem, mert megtaláltam az ezüst pénzt, amelyet elvesztettem! (10) Mondom nektek, így lesz öröm a mennyben az Isten angyalai előtt egyetlen bűnösön, aki megtér."

2 1: Az eredetiben drachma: régi görög ezüst pénz; értéke egy napszám. Nincs alapja annak a feltevésnek, hogy a menyasszonyi fejdísz egyik darabja veszett el; példázatról lévén szó, említené, ha értelme szempontjából szerepet játszana. — 2: Az elveszett juh példázatához vö.: Mt 18,12—14; a bevezetés és az elveszett pénz példázata csak Lukácsnál. Akik nem tudtak örülni 1—2. Lehetséges, hogy Jézus nem egyszer, hanem különböző alkalmakkor mondta el ezt a három példázatot, és maga Lukács vagy külön forrása állította egymás mellé tartalmi hasonlóságuk alapján. Lehet, hogy a bevezető mondatot is ő írta a példázatok egybefoglalására. Nem vétett ezzel a történeti hűség ellen, mert tudjuk, hogy a farizeusok és az írástudók majdnem szó szerint egyezően sokszor ismételgették azt a vádat Jézus ellen, hogy együtt van a bűnösökkel (5,29— 32; 7,34. 36—50). Ezzel kapcsolatban jellemeztük a farizeusokat és az írástudókat, s azt is elmondtuk, kiket tartottak ők bűnösöknek. Nem ismételjük ezt, de emlékeztetünk rá, mert a következő példázatok jó megértése szempontjából nélkülözhetetlenek ezek az ismeretek. Az itt elhangzó kettős vád: bűnösöket fogad el, és együtt eszik velük, azt jelenti, hogy Jézus a bűnösöket felelőtlenül kezeli. A farizeusok és az írástudók is törekedtek az emberek megtérítésére (vö. Mt 23,15!), de elképzelhetetlen volt számukra, hogy egy asztalhoz üljenek le bűnösökkel. Nem vállaltak velük semmiféle közösséget, amíg meg nem tértek, és ennek kézzelfogható jelét nem adták külső magatartással, böjtöléssel és vezekléssel. Homlokegyenest ellentétes volt Jézusnak az a magatartása, hogy minden előzetes kikötés nélkül elment hozzájuk, együtt evett és ivott velük. Szembekerül tehát egymással a farizeusok törvényen alapuló kegyessége, ámely az emberi közeledés feltételeként könyörtelenül behajtja a törvény követelését, és Jézus szeretete, amely nem azt nézi, mit követeljen az embartől, hanem mire van szüksége, hogy talpraálljon. Nem is maradt el az 244