Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
IV. Jézus úton Jeruzsálem felé
meg: Jézus Isten szeretetének a jelenléte a bűnösök között, és ezért öröme egy az Atyáéval. Ehhez szorosan hozzátartozik a példázatoknak az a harmadik vonása, hogy állandóan együttörülésre szólítja fel az embert. Akik bírálják Jézus magatartását, azok nemcsak Jézust nem értik meg, hanem arról nincs fogalmuk, hogy ki az Isten. Meghökkentő ez a megállapítás azért, mert akik helytelenítik Jézus állásfoglalását, azok nem valami istentelen bűnösök, hanem a gyülekezet legkegyesebb csoportjai és az Írás állandó tanulmányozói. Jézus annyira élére állítja a dolgot, hogy azt mondja: aki abban éli ki hitét, hogy elveszett embertársa megsegítése és megmentése helyett megszólja és megveti, az nem ismeri sem Jézust, sem Istent, bármennyit imádkozik és bármennyit olvassa az írást. Isten ismeretének a fokmérője az, hogy ki minek tud örülni: Isten ítéletének vagy mentő szeretetének. így találkozik össze az elveszettet kereső Isten, a bűnösökkel közösséget vállaló Jézus és embertársát szerető ember öröme. a) AZ ELVESZETT JUH ÉS AZ ELVESZETT EZÜST PÉNZ 15,1—10. (1) Közeledni szoktak hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák. (2) Zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, és azt mondták, hogy „ez bűnösöket fogad el, és együtt eszik velük". (3) Ezt a példázatot mondta nekik: (4) „Ha száz juha volna, és egyet elvesztene, melyiktek nem hagyja el a kilencvenkilencet, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja? (5) És ha megtalálta, vállára veszi örvendezve, (6) és amikor hazaér, Összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: örüljetek velem, mert megtaláltam a juhomat, amelyik elveszett! (7) Mondom nektek, hogy így lesz nagyobb öröm a mennjben egyetlen bűnösön, aki megtér, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre." (8) „Vagy ha tíz ezüst pénze van, és elveszít egyet, melyik asszony nem gyújt lámpást, és sepri a házat, és keresi gondosan, míg meg nem találja? (9) És ha megtalálta, összehívja 16* 243