Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

11. JÉZUS A BŰNÖSÖK KÖZÖTT 15,1—32. Az öröm fejezete Ami Lukács egész evangéliumára jellemző, az fokozott mértékben érvényes erre a fejezetre. Szeret arról beszélni, hogy Jézus örömöt hoz a világba. Az evangélium szerint már születésekor hirdette ezt az örömöt az angyal. Jézus működését pedig úgy írja le, hogy tőle távol állók vagy vele szemben állók is észrevették a különbséget közte és Keresztelő János között. Mind a kettő megtérést hirdet, mert elhallgathatatlan tény az, hogy az ember elszakadt az Istentől, és ezért megtérés nélkül nem találkozhat vele. De míg Keresztelő Jánosnál a megtérést a közeljött ítélet rémülete hatja át, addig Jézusnál a megtérés csupa öröm. Az Isten atyai szeretetével való találkozás öröme. Lukács ebben a fejezetben a „három elveszett" példázatának egymás mellé állításával szemlélteti a megtérés örömét. Az elveszett juh, az elveszett ezüst pénz és az elveszett fiú példázatában egyenként kétszer, összesen hatszor szinte refrénszerűen tér vissza az, hogy milyen öröm van, amikor megkerülnek. Ez a refrén mégsem teszi egyhangúvá a fejezetet, mert az örömöt több oldalról világítja meg. Isten örömét emeli ki mindennél jobban. Az emberek hajlandók lemondani egymásról, és elveszettnek tekinteni azt, aki eltévedt. Isten azonban nem mond le róla, sőt különös szeretettel fordul feléjük, és abban van öröme, ha sikerül új életet kezdenie. A példázatok Istenre mutatnak: ilyen az Isten, aki nem az ember elítélésében, hanem megmentésében leli örömét. Ugyanakkor megvilágítják Jézus személyét és működését is. A példázatok megértésének kulcsát ejtenénk el, ha nem vennénk észre bennük azt a rejtett krisztológiát, amellyel az evangélium tanulmányozása során többször találkoztunk. Jézus azért mondja el ezeket a példázatokat, mert támadták a bűnösökkel tartott közösségéért. Erre válaszol azzal, hogy amit ő tesz, az Isten szándékának végrehajtása. Mert Isten keresi az elveszettet, és meg akarja menteni, ezért „kell" neki a bűnösökkel lennie. Az ő messiási küldetése sem lehet ítélkezés, mert Isten nem ítél, hanem megmenti az embert. A példázatok mögé rejtett krisztológiát így fogalmazhatjuk 242