Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

zus szavát. Jézusra jellemző az ilyen „kemény beszéd". Hasonlóan keményen szól a vagyontól való búcsúvételről: ez a vagyon elhagyását jelenti. Betű szerinti értelmezéssel Jézus szavainak tartalmát veszítenénk el. Jézus nem a mindenről lemondó aszkézis és az önkínzó szenvedés etikáját propagálja. Hanem éppen azt mondja, hogy aki őt követve szolgált a világban, annak el kell készülnie arra, hogy áldozatot kell hoznia. Lelkileg szabadnak kell lennie a különböző kötöttségektől. Két szó nyitja meg Jézus beszédének értelmét: „gyűlöli önmagát" és „hordozza keresztjét". Ezt vállalta Jézus. Nem azért, mert megvetette a világot, hanem azért, mert szerette. Aki Jézushoz hasonlóan szereti a világot, az nem vonul ki belőle, hanem magára veszi emberek gondját és terhét, hogy segítsen rajtuk. Annak készen kell lennie az ilyen önmegtagadásra és szenvedésre is, különben nem tud Jézus tanítványa lenni. Költségvetés és haditanács 28—32. Jézus két példázatban vonja le a következtetést az előző követelményből. Az egyik egy emberről szól, aki tornyot akar építeni. Lehet az őrtorony a kertjében, vagy gazdasági épület. Anyagi helyzetéhez képest nagy vállalkozás. Ha nem akar világ csúfjává lenni, mert félbemaradt az építkezés, akkor költségvetést kell készítenie, és gondosan mérlegelnie kell anyagi erejét. A másik példázat egy királyról szól, akinek országát kétszeres túlerő fenyegeti. Józan ésszel csak azt teheti, hogy haditanácsot tart, tudják-e vállalni az egyenlőtlen harcot. Ha nem, akkor békét kell kérnie, ami talán meghódolással egyenlő. A két példázatnak van egy hasonló vonása, és ez utal Jézus mondanivalójára. Az ember leül, és számolgatja a költségeket, a király is leül, és megtanácskozza az ügyet. Jézus azt akarja, hogy aki követi őt, az tudja, mire vállalkozik, mérje fel a lehetőségeket és a következményeket. Nem akar senkit nevetségessé vagy szerencsétlenné tenni. Nem akarja, hogy könnyelmű követői félszívűségük miatt összeroppanjanak, és világ csúfjává legyenek, mint a toronyépítő, vagy vereséget szenvedjenek, mint a meggondolatlan hadvezér. 240