Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

kapu hasonlata is. A rabbinizmus szerint az Isten félelme vagy a szenvedés az a szűk kapu, amely az örök életre visz. Jézusnál új vonatkozása jelentkezik. A kapu keskenysége miatt torlódás támad előtte, és ezért csak nagy erőfeszítés árán lehet bejutni. A tusakodás képe eredetileg az ünnepi játékokon versenyzők végső erőbevetését idézi az elsőbbségért (lKor 9,24— 27). Ezen a helyen azonban a hasonlat tömegjelenetbe vezet, ahol közelharcot kell vívni a bejutásért. Jézusra jellemző drasztikus hasonlat ez. Egyszerű embereknek közérthetően beszél arról, hogy amikor az ő követéséről és Isten országáról van szó, akkor nem lehet elmélkedni az üdvözülők számáról, hanem be kell vetni az ember egész erejét. Mit jelent ez az erőbevetés, azt később mondja meg. A tusakodást az teszi izgalmassá, hogy kevés az idő, mert még a szűk ajtó is bezárul. Jézus meghirdeti Isten kegyelmének esztendejét, de mindig azzal, hogy az nem tart örökké. Viszont nem mondja meg, mikor ér véget, és ez teszi halaszthatatlanná az üdvösség kérdését. De újra fordul a kép. Szóváltás támad a ház ura és a zárt ajtó előtt zörgetők között. Eközben tűnik ki, hogy mit mulasztottak el a kívül maradottak, és hogy mit jelent a tusakodás az üdvösségért. Arra hivatkoznak, hogy a gazda vendégei voltak, és hallgatták tanítását. A gazda azt válaszolja erre, hogy aki így képzeli el keresztyénségét, ahhoz neki semmi köze sincs, mert az gonosztevő. Jézus itt nem teszi hozzá, mert elégszer hangsúlyozta, hogy csak azok az övéi, akik cselekszik beszédét (6, 47—49; 11,27—28). Megmagyarázta azt is, hogy mit kell cselekedni. Röviden: azt, amit az irgalmas samaritánus tett. De újra tovább halad a hasonlat. Belülről látjuk a vendéglátó gazda házát. Ott ül a ház ura Izráel ősatyáival és körülötte idegenek. A próféták is beszélnek arról, hogy az utolsó időkben a pogányok is részesülnek Izráel dicsőségében, de hozzá képest alárendelt szerepet játszanak (Ezs 45,6; 49,12; 59,19; Jer 3,12; Mai 1,11). Jézus pedig azt mondja, hogy lesznek, akik bejutnak a pogányok közül és kívül maradnak Izráel fiai közül. Megint közmondással vonja le a következtetést: „Vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek." Rabbinista szemlélet szerint Izráel az első és a többi népek az utolsók. Jézus arra figyelmeztet, hogy fordulhat a helyzet. Minden attól függ, hogy hallgatnak-e a tanítására. Jézus szava az eredeti történeti helyzet228