Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

is találunk, és azt Jézus korában sokszor idézték (Mik 7,6). De a hasonlóság formális. Ott az emberiség romlottságának jeléről van szó (vő. Mik 7,1—6), Jézus pedig azt mondja, hogy őmiatta támadnak ellentétek. Ö maga közvetlenül élte ezt át, saját rokonaival (Mk 3,21). Követőinek hasonlóra kell elkészülve lenniük. De tudniuk kell, hogy az ellentétet nem Jézus szeretetlensége, hanem megtérésre hívó szava és szeretete idézte fel, és Jézus sem tekintette ellenségeinek azokat, akik nem hittek benne. Ami igazságos 54—59. Lukács megint a kiegészítő párhuzam elve szerint szerkeszti tovább az evangéliumot, hogy kivédje a félreértéseket. A Jézus miatt támadó ellentét sohasem lehet ellenségeskedéssé a tanítványok részéről. Erre az eredményre vezet annak a helyzetnek reális felmérése, hogy mindnyájan együtt az ítélet felé haladunk. Mint minden népnél, úgy Palesztinában is számtalan időjárási szabály forgott a nép ajkán. Jézus ezekből idéz kettőt annak szemléltetésére, hogy milyen pontosan megtudják figyelni a valóságok világát. Annál feltűnőbb, hogy ez a tájékozódó képesség cserben hagyta őket, amikor saját helyzetük megítéléséről volt szó. Maguktól kellene rájönniük, hogyan kell elintézniük az egymás között felmerülő viszályokat. Jézus adósként szólítja meg hallgatóit. Abban a világban közismert volt, hogy ha az adóst törvény elé vitték, feltétlenül elítélték, és nem szabadult, míg mindent ki nem fizetett. Magától értődik, hogy aki ezt el akarta kerülni, annak számára egy megoldás volt: kiegyezni, mielőtt bíróság elé kerül az ügy. Közérthető a kép. A bíróság az utolsó ítéletet, az adósság és elengedés a Miatyánkban is a bűnt és bocsánatot jelenti. Jézus tehát azt mondja: ha reálisan mérjük fel a helyzetet, akkor feltétlenül kibékülünk azzal, aki ellen vétkeztünk. Ha nem ezt tesszük, biztosan elveszítjük perünket Isten előtt. Hitbeli és világnézeti ellentétek támadhatnak a tanítványok körül, s ezt nem mindig lehet feloldani, mert a hitet egyedül Isten Lelke ébresztheti. De a tanítványok hibájából származó meghasonlást megbékéléssel kell rendbehozni. Jézus szerint ez az a „helyes" eljárás, amire mindenki magától rájöhetne. 219