Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

(9,25). Jézus itt a rabbinizmusban ismert gondolatmenetet és képet használ, amely szerint az adakozással az ember átváltoztatja mulandó javait örök kincsekké. A végső következtetést pedig közmondással vonja le: „Ahol a kincsetek van, ott lesz a szívetek is." Jézus felhasználja ezeket az ismert gondolatokat és közmondásokat, hogy az embertársak iránti felelősségre emlékeztessen. A kor viszonyainak megfelelően alamizsnálkodásról beszél. Ez azonban nem zárja ki, sőt magába foglalja, hogy a megsegítés újabb és nagyobb távlatait is figyelembe kell vennünk. Már Luther hangsúlyozta, hogy az életerős, munkaképes ember emberi méltóságát sérti az alamizsnálkodás. Ilyen esetben segíteni kell, hogy munkához jusson és megkapja tisztességes bérét. A mai világban azonban a munka lehetősége és a bér nem oldható meg pusztán egyéni alapon, amikor milliók problémájáról van szó. Ma az egész emberiségre tekintő tervek és megoldások is kellenek. Jézus követőjének tehát a személyes segítségnyújtás mellett olyan társadalmi és gazdasági rendre kell törekednie, amely az eddiginél jobban biztosítja az emberhez méltó életet az emberiségnek. c) A TANÍTVÁNY REMÉNYSÉGE 12,35—59. (35) „Legyenek derekaitok felövezve és lámpásaitok meggyújtva, (36) ti pedig hasonlók azokhoz az emberekhez, akik várják urukat, mikor jön meg a mennyegzőről, hogy amikor megjön, és bekopogtat, azonnal ajtót nyissanak neki. (37) Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megjön, virrasztva talál! Mondom nektek, hogy felövezi magát, és asztalhoz ülteti őket, odamegy és felszolgál nekik. (38) És ha a második vagy a harmadik őrség idején jön meg, és így találja őket, boldogok azok! (39) Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik órában jön a betörő, nem engedné betörni házába. (40) Ti is legyetek készenlétben, mert amelyikről nem gondoljátok, abban az órában jön az Emberfia." (41) Ezt mondta Péter: „IJram, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindenkinek is?" (42) Ezt mondta az Úr: „Hát akkor ki a hű és okos gondnok, akit ura szolgaszemélyzete 213