Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

hogy az ember az állattól és a virágtól eltérően termel, dolgozik és alkot. Hogy ne élhetne meg akkor Isten világában! Merő kishitűség feltételezni, hogy Isten úgy teremtette és tartja fenn a világot, mintha nem tudná, mire van szüksége az embernek. A hiba nem is a gondviselő Atyában, nem is az anyagi javak hiányában van, hanem az emberben, aki nem a teremtő Isten szándékai szerint dolgozik és él az anyagi javakkal. Súlyosan téved tehát az ember, ha az anyagi javak megszerzését teszi élete céljává. Jézus ezt a célt tűzi tanítványai elé: „Keressétek Isten országát, és ezek is megadatnak nektek!" Súlyos tévedés azt hinni, hogy Jézus ezzel az anyagiaktól a lélek felé és a jelen világ problémáitól az eljövendő, „más" világ felé fordítja figyelmünket. Jézus fáradhatatlanul hangsúlyozza, hogy csak az mehet be az Isten országába, aki ebben a világban, mint hivő ember megállta helyét. Isten országának a keresése pedig azt jelenti, hogy már itt, ebben a világban keresi Isten akaratát és igyekszik azt megvalósítani. Ehhez hozzátartozik, hogy törekszik olyan rend felé, amely minden embernek megadja a méltó helyét, munkáját és megélhetését. Az ilyen munkával elfoglalt tanítványoknak ígéri Jézus, hogy az anyagiak is megadatnak nekik. Adjatok! 32—34. Lukács a kiegészítő párhuzam elve szerint folytatja írását. Előbb idézte Jézusnak azt a mondását, hogy Isten országát keresni kell. Most külön forrásból melléje teszi azt a biztatást, hogy Isten máris odaadta országát annak a kis nyájnak, amelynek pásztora Jézus. Ez megfelel annak, amit Jézus a Hegyibeszéd bevezetésében mondott (6,20). A két tétel együtt igaz: Isten országa feladat is, ajándék is. A tanítványok megismerhették Isten országának titkát Jézusban, és megismerhették Isten országa rendjét a szeretet parancsolatában. Együtt lehetnek Jézussal: övék az Isten országa. Akkor érezzük meg ennek a kijelentésnek az ízét, ha arra az egykori reménységre gondolunk, hogy Isten a kegyeseknek adja át a világuralmat. Jézusnak ez a szava is így hangzik. De azonnal kitűnik a különbség a folytatásból. Jézus követőinek nem az a feladata, hogy magukhoz ragadják a világ minden gazdagságát és hatalmát, hanem az, hogy adjanak és segítsenek 212