Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

zett beszéde az égi madarakról és a mező liliomairól az Újtestamentum legköltőibb részletei közé tartozik. Szinte idillikusnak érezzük, pedig egyáltalán nem hagyja el a realitások talaját. Jézus először azt követeli, hogy vegyük elő józan eszünket, azután pedig azt, hogy nyissuk ki szemünket, és így találjuk meg helyes viszonyunkat az anyagi javakhoz. Amikor erre felszólít természetesen feltételezi azt, amit az előző példázattal mondott, hogy Isten az életnek és a teremtett világnak Ura és gondviselője. Ezen az alapon állítja, hogy értelmetlen az aggódás a táplálékért és az öltözékért. Ezek alárendelt jelentőségűek az élethez képest. Az élet pedig nincs a kezünkben. Még egy arasznyival sem tudjuk meghosszabbítani. Mert egyedüli Ura az Isten. Erre persze azt lehet mondani: rendben van, Isten az élet Ura, de az élethez szükség van táplálékra és öltözékre, nem életünkért, hanem megélhetésünkért aggódunk. Jézus azzal válaszol erre, hogy figyeljük meg az égi madarakat és a mező liliomait: Isten eltartja és ruházza őket. Jézus a hasonlatokból kettős fokozással vonja le a következtetést. A madarak közül nem a legszebbet, hanem a zsidók szemében tisztátalannak számító hollót választotta ki (3Móz 11,15; 5Móz 14,17; Zs 147,9; Jób 38,41). A virágokkal ugyanez a helyzet. Palesztinában ma is különböző mezei virágokat neveznek liliomnak. Talán a bíbor színű szellőrózsáról van itt szó, amely tavasszal elborítja a réteket. Nincs értéke ezeknek a virágoknak, máról holnapra elhervadnak. Isten pedig olyan színpompába öltözteti őket, hogy túltesznek Salamon királyon, akinek gazdagsága és pompája közmondásos volt (2Krón 9,13—28). Mennyivel inkább gondoskodik az emberről! Ez a fokozás egyik része. A másik részét nem szokták észrevenni, és emiatt gyökeresen félreértik ezeket a hasonlatokat. A hollók nem vetnek, nem aratnak, nincs éléskamrájuk, és nincs magtáruk, de az embernek van! A mező virágai nem szőnek és nem fonnak, de az embernek rendelkezésére áll értelme és egész technikai készsége! Mennyivel különb az ember az égi madaraknál és a mező virágainál! A teremtő Isten már ezzel is jobban gondoskodott róla, mint egyéb teremtményeiről. Így teljes a fokozás. Az a szokásos kiegészítés, hogy Jézus nem a munka, hanem az aggódás ellen beszél, ennek megfelelően helyreigazítandó. Jézus nemcsak hogy nem beszél a munka ellen, de egyenesen belekalkulálja hasonlatába, 14* 211