Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

dést, mert így adódott ez az osztozkodó testvérek vitájából. Öv a kapzsiságtól, az anyagi javak gyűjtésének szenvedélyétől. Egy szóval sem mondja, hogy az embereknek nincs szüksége anyagi javakra. De felhívja a figyelmet arra, hogy az ember életét a nagy bőség sem biztosítja. Erről szinte törvényszerűen megfeledkeznek azok, akik belevetik magukat a javak gyűjtésébe. Ezt szemlélteti egy példázaton, amely műfaja szerint ugyanolyan példatörténet, mint az irgalmas samaritánus példázata. Ember magatartásán közvetlenül szemlélteti az ember magatartására vonatkozó tanítást. Egy gazdag embert nagy szerencse ér egy váratlanul bőséges aratással. De nagy a gondja: hogyan helyezze biztonságba a termést. Éjszaka is töpreng. Amikor megtalálja a megoldást, megnyugszik, mert biztosítva látja életét hosszú időre. Ezért törte magát eddig, és most azt tervezi, hogy pihenteti magát, és belemerül javai élvezetébe. De míg álmatlanul tervezget, Isten beleszól, hogy „ma éjjel" visszakéri lelkét. A visszakérés szó figyelmeztet arra, hogy az élet Istené, ö adja, tartja fenn és veszi vissza. A gazdag nem számolt sem a halállal, sem az Istennel, és ezért minden előrelátó tervezgetése ellenére is esztelen volt. Jézus ezzel a legfontosabbat már el is mondta. Az anyagi javakkal akkor élünk bölcsen, ha nem tesszük rá életünket, abbán a tudatban, hogy életünk nem a mienk, hanem Istené. A példázat azt a benyomást kelti, mintha a halálra gondolás tenné bölccsé az embert. A záró mondat azonban ezt helyreigazítja. A gazdag ember számára a halál azért jelent tragédiát, mert csak a halál határán innen volt gazdag, és elfeledkezett arról, hogy gazdagságát átmentse Isten elé. Az ótestamentumi gondolkodás szerint az ember azzal szerez „vagyont" Isten előtt, ha másokat megsegít javaiból. A gazdag tehát nemcsak Istenről feledkezett meg, hanem embertársairól is. Ez a másik fő mondanivalója Jézusnak az anyagi javakhoz való viszonyról. Jézus azonban ezt itt csak röviden említi. Később visszatér rá (12,33 kk). Keressétek Isten országát! 22—31. Lukács a példázatot a Beszédforrásból vett részlettel fejtegeti tovább, amelyet a Máté-féle Hegyibeszédből jól ismerünk (Mt 6,25—33). Jézusnak ez a tanítványokhoz inté210