Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

kodjanak Istenre, aki gondot visel. Ezen az alapon vállalhatják hitük kockázatát. Jézus a legközönségesebb madarakról és az ember hajszáláról vesz példát. Isten még ezeket is számon tartja, mennyivel inkább gondoskodik azokról, akiket Jézus barátainak nevez. A Szentlélek megtanít 8—12. Jézus először eloszlatja tanítványai félelmét, és megerősíti őket hitükben, és csak azután szól bizonyságtételükről. Végiggondoltatja velük a két lehetőséget és következményeit: „Aki vallást tesz rólam · .." vagy „Aki megtagad engem ..." Mind a két ünnepélyes kifejezés arra vall, hogy Jézus itt nem a tanítványok állandó bizonyságtevő, igehirdető szolgálatára gondol, hanem arra a rendkívüli helyzetre, amikor hivatalos fórumok előtt kérik számon hitüket. A 11. vers világosan utal erre, és ugyanezt a helyzetet tételezi fel az egész igeszakasz. Jézus azt várja tanítványaitól, hogy amikor ilyen rendkívüli helyzetben kell hitüket megvallaniuk, ne az emberre nézzenek, hanem az Isten előtti számadásra. Jézus párhuzamba állítja önmagát az Emberfiával, és csak sejteti az azonosságot: aki vallást tesz róla, arról vallást tesz az Emberfia. Jézusra jellemző, hogy ilyen rejtett módon beszél isteni hatalmáról. Lukács ezen a helyen híven őrizte meg Jézus szavait, míg Máté nyíltan mondja ki Jézus és az Emberfia azonosságát: „ ... én is vallást teszek róla ..." (Mt 10,32). Jézus isteni hatalmának rejtettségével függ össze az, hogy aki ellene szól annak megbocsáttatik. Sokkal nehezebb a 10. vers második felének az értelmezése: „Aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg." Mk 3,29 ezt abban a történetben idézi, amely szerint Jézust a sátán cimboraságával vádolják meg: ha azt mondják róla, hogy a sátánnal űzi ki a démonokat, akkor nem Jézust, hanem a benne levő Szentlelket káromolják. Lukács mint más esetekben, úgy itt is a gyülekezetre alkalmazza ezt az igét. A rabbinizmus állandóan hangoztatott vádja Jézus ellen az, hogy varázsló volt, és az ördöggel szövetkezett. Feltehető, hogy az első században a zsinagógába visszatérő keresztyénektől megkövetelték, hogy Jézust megtagadják, és kijelentsék, hogy ördögi lélek van benne (vö. Zsid 10,29kk). Ha nem is tudjuk ennek az igének az eredeti értel207