Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

zus 11,37—44-ben jellemezte a farizeusoknak azt a képmutatását, hogy mást mutatnak és mondanak, mint ami szívükben van. A felemás magatartás kísértése megkörnyékezi a tanítványt is, mégpedig nem is általános erkölcsi vonalon, hanem éppen küldetésével, az evangélium hirdetésével kapcsolatban. Megtörténhet vele, hogy emberektől való félelemből vagy szégyenérzésből elleplezi Krisztushoz való tartozását, és csak titokban mer beszélni róla. Jézus figyelmeztet arra, hogy az evangélium ügyében minden titkolózás értelmetlen dolog. Mint már sokszor, úgy itt is közmondásra hivatkozik: kitudódik minden titok, nincs értelme rejtegetni. Ugyanazt mondja vele, mint máskor a világosság hasonlatával. Krisztus evangéliumát nem lehet elrejteni, és nem lehet elhallgatni. Jézus tanítványa ne legyen fordított értelemben képmutató. Ne mutasson többet, mint ami szívében van, de ne is rejtse el meggyőződését. Figyeljük meg: Jézus nem arra szólítja fel tanítványait, hogy a háztetőkről hirdessék az evangéliumot, hanem arra figyelmeztet, hogy az evangélium szolgálatból ne csináljanak titkos mozgalmat. Ne féljetek! 4—7. Jézus számol azzal, hogy tanítványainak életüket kell kockára tenniük az evangéliumért. Amikor Lukács leírja ezeket a szavakat, a tanítványok többsége vértanú halált halt, s a keresztyénség is többször és többféleképpen átesett a tűzkeresztségen. Ne feledkezzünk el, hogy nemcsak a keresztyénségnek vannak vértanúi. Az emberiséget átható ellentétek miatt a különböző vallásoknak, világnézeteknek, mozgalmaknak, a társadalmi haladásnak, sőt a tudománynak is megvannak a mártírjai. Az emberi lét és fejlődés bonyolultságából, bűnnel való átszövődéséből adódik, hogy az embernek hitéért és meggyőződéséért kockázatot is kell vállalnia. Jézus számol azzal, hogy tanítványai félnek ettől a kockázattól. Ezért mint aki jól ismeri az ember kísértését, barátként mondja tanítványainak: Ne féljetek! Először helyes irányt ad félelmüknek. Ne féljenek emberektől, hanem féljenek Istentől, aki örök kárhozatra vethet. Mert ez vár arra a tanítványra, aki megtagadja Jézust, ahogyan ezt a következő szakaszban mondja. Ne féljenek a jövőtől sem, hanem teljes bizalommal támasz206