Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

Amikor szeretetről van szó. akkor nincs helye fogalmi meghatározásoknak és elvi kijelentéseknek a felebarátról. Akkor az a döntő, hogy meglátom-e a segítségre szoruló embertársat, és segitek-e neki. Most kezd színesedni a példázat többi vonása is. Isten akaratát a samaritánus teljesítette, nem a pap és a lévita. Az igazi Isten-szolgálat nem a templomban, hanem az országúton történt. Nem a szent szolgálatot végző előkelőségek, hanem az országúti szolgálatot végző samaritánus „örökli az életet''. Kérdések is szorongatnak. Milyen a mi keresztyénségünk? Nem tart-e még mindig ott, hogy a felebarát fogalmát és a felebaráti szeretet határát próbálja megállapítani? Nem akadályoz-e valami nagyon szentnek érzett keresztyén vagy felekezeti szolidaritás abban, hogy meglássuk segítségre szoruló embertársainkat, és segítsünk rajtuk? Megértettük-e, hogy Istent szolgálni csak úgy lehet, ha magától értetődően végezzük a samaritánus szolgálatát az „országúton" vagyis a világban, a mindennapi életben? Egy kérdéssel azonban semmiesetre sem szabad ennek a példázatnak a mondanivalóját kikerülni vagy elfedni. Nem kérdezhetjük, hogy a példázat szerint van-e magunktól erőnk ilyen felebaráti szeretetre. Ez a kérdés egészen kívül esik ennek a példázatnak a látókörén. Nem foglalkozik vele, és nem is kényszeríthetünk ki belőle választ. Lukács ezért teszi melléje kiegészítésül Mária és Márta történetét. Ez a példázat egyedül azt vési szívünkbe, hogy Istent az szereti egész erejével, aki megkönyörül segítségre szoruló embertársán. 5. JÉZUS MÄRIA ÉS MÄRTA HÁZÁBAN 10,38—42. (38) Amikor tovább mentek, bementek egy faluba, egy aszszony pedig, név szerint Márta befogadta házába. (39) Volt ennek egy testvére, akit Máriának hívtak, aki le is ült az Ür lábához, és hallgatta beszédét. (40) Márta pedig el volt foglalva sok felszolgálással.

1 Odaállt, és ezt mondta: „Uram, nem törődöl azzal, hogy testvérem egyedül hagyott engem felszolgálni? Szólj hát neki, hogy segítsen nekem!" (41) így válaszolt neki az Ür: „Márta, Márta, aggódol és gyötrőd magadat sok mindenért, (42) de kevésre van szükség vagy egyre: 182