Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

IV. Jézus úton Jeruzsálem felé

1: Nemcsak ez a mondat, hanem az egész szakasz tele van hebraiz­mussal, bizonyára azzal a szándékkal, hogy ótestamentumi bibliai hangulatot keltsen. Ezért tartottuk meg részben a fordításban is. analempsis = betű szerint: felvétel; az apokaliptikus irodalomban: mennybevitel, latinul: assumptiö; jelentheti a halált is. Az Űjtesta­mentumban csak ezen a helyen fordul elő, bizonyára kettős értelem­mel: Jézus halálára és mennybemenetelére utal. — 2: hebraizáló ki­fejezés: az arc gyakran a személyt jelenti héberben. — 3: A zárójelbe tett szövegrészek a kéziratok egy részében hiányoznak. Nem fogadták be 51—53. Lukács ótestamentumi kifejezésekkel bibliai han­gulatot keltve érezteti, hogy Jézus működése üdvösségtörté­neti jelentőségű fordulathoz érkezett. Jézus elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy: arcát szilárdan Jeruzsálem felé fordí­totta. A próféták sokszor használták ezt a kifejezést, amikor döntő üzenetet kellett vinniük valahova (Jer 21,10; Ezék 6,2; 13,17; 14,8; 15,7; 20,46; 21,2 stb.). Jézus felmenetele döntés elé állítja Jeruzsálemet: a „meglátogatás ideje" következik. Jézus eddig arról beszélt, hogy „kell" szenvednie (9,22), de nem úgy, hogy sodortatja magát az eseményektől, hanem tu­datosan vállalja és végrehajtja Isten üdvözítő tervét. Lukács a „felviteléről" beszél, és ez jelenti halálát éppenúgy, mint feltámadását és mennybemenetelét. A szenvedést nem elkülö­nítve értékeli, nem martir teológiát képvisel, hanem egység­ben látja, és ezzel a kifejezéssel egybefoglalja Jézus szenvedé­sét és megdicsőülését. Jézus első lépése mutatja, hogy útja szenvedésen át vezet a megdicsőülés felé. Ami először Názá­retben, azután Galileában történt, az folytatódott most Samá­riában: nem fogadták be. Az elutasítás azonban nem szemé­lyének, hanem a zsidóságnak szól. A babiloni fogság idején kitelepítették az izraeliták felső rétegét, és helyükre ázsai né­peket telepítettek. Ezek keveredtek az őslakossággal, felvették az egyistenhitet, de külön templomot építettek a Garizim he­gyén. Így keletkezett Samária népe. A visszatérő zsidóság nem vállalt velük közösséget, sőt az ellentétek közöttük egyre fo­kozódtak. Fokozta a vallási és politikai ellentéteket, hogy ie. 128-ban lerombolták a Garizim-hegyi templomukat, a samari­tánusok viszont római-barát politikát folytattak. Kevéssel Jé­zus működése előtt azzal okoztak botrányt, hogy a páska ün­166

Next

/
Thumbnails
Contents