Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

lamit, de nem lakott jól. Más írásmagyarázat szerint Jézus áldása következtében a kis falat is csillapította az éhséget. A különböző szövegek egybevetéséből megállapítható, hogy a történet szövegezése alakult az őskeresztyénségben, de éppen ebből következtethetünk eredeti tartalmára, és kaphatunk feleletet arra a kérdésre, hogy mi volt Jézus szándéka ezzel a jellel. Az elbeszélés mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy Jézus enni adott az éhezőknek. Nem nézett el az ember testi szükségei felett, hanem az egész embert egy egységes egésznek tekintette. Ez az evangéliumának jellemző vonása. Nem válik tehát hűtelenné a kísértéskor vállalt irányvétellel szemben, sőt azzal egyezik, amikor a tanítását hallgató sokaságnak az eledeléről is gondoskodik (4,3. 4). A másik vonással Lukácsnál már többször találkoztunk: Jézus számára az együttétkezés fejezi ki a közösség vállalását. Ezért fordult meg bűnösök és farizeusok házában egyaránt. Most a sokasággal létesít ilyen közösséget. Jézus számára ez a földi közösség egyúttal az Isten országa közösségének is előképe. Példázataiban gyakran hasonlítja Isten országát ünnepi lakomához, hogy ennek közös örömét éreztesse. A kenyércsodának ilyen értelemben van messiási jellege. Az eljött Messiás már most együtt van és együtt örül népével. Ezt igyekezett megértetni János evangelista, amikor a kenyércsodát párhuzamba állítja Mózes mannacsodájával, amely szintén a Messiás eljövetelének előképe (Jn 6,30kk). Végül azt is észre kell vennünk, hogy a kenyércsoda és az úrvacsora szerzésének a története bizonyos kifejezésekben összecseng: kezébe vette, megáldotta, megtörte és tanítványainak adta. Többnyire feltételezik, hogy az úrvacsora liturgiája hatott erre az elbeszélésre. De valószínűbb megfordítva, hogy Jézus hasonló közös étkezéseinek emléke nyomta rá a bélyegét az őskeresztyén úrvacsorai liturgia szövegére. Mindez együttvéve hirdeti azt az evangéliumot, hogy Jézus az egész ember testi, lelki jólétét és üdvét akarja. 24. JÉZUS BEJELENTI HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT 9,18—27. (18) Történt, hogy amikor imádkozott egymagában, vele voltak tanítványai, és megkérdezte őket: „Kinek mond engem a sokaság?" (19) Azok pedig így feleltek: „Keresztelő János154