Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
Bevezetés
köréből. Pál viszont súlyos harcot folytatott a korinthusi gyülekezettel apostolsága elismeréséért. Elképzelhetetlen — mondja E. Haenchen —, hogy ebben közvetlen munkatársa nem állt volna mellette. Ezzel szemben tény az, hogy Lukács Pált kétszer apostolnak nevezi (Cs 14,4. 14), viszont a többi tizenkettőt sem nevezi apostolnak, amikor egyenként beszél róluk. Ph. Vielhauer rámutat Pál és Lukács teológiája közötti különbségekre, és ezeket négy pontba foglalja: 1. Lukács Páltól eltérően pozitive értékeli a természeti teológiát, 2. nem érti meg Pál harcát a törvény értelmezése körül, 3. nem veszi át Pál kereszt-teológiáját, és 4. Pállal ellentétben nem várja közelre Jézus eljövetelét. Külön vizsgálattal kellene megállapítani, hogy valóban ilyen nagy-e a különbség, sőt ellentét Pál és Lukács teológiája között. De ha így volna, akkor is tévesnek kell tartanunk azt a hallgatólagos feltevést, hogy Lukácsnak mint Pál munkatársának vele mindenben egyező teológiai nézeteket kellett vallania. Az evangélium elemzése azt mutatja, hogy szerzője Pál irányához tartozó teológiát, törvényeskedéstől mentes evangéliumi keresztyénséget képvisel, de mégis önálló egyéniség. Lukács szerzősége valószínű Mindent egybevetve sem Lukács szerzősége ellen, sem mellette nem találunk döntő bizonyítékot az Újszövetségben. Mégis éppen ez teszi nagyon valószínűvé azt az egyértelmű egyházi hagyományt, hogy Lukács a harmadik evangélium és a Cselekedetek könyvének a szerzője. Mert ha Lukács szerzőségét nem lehet levezetni a neki tulajdonított iratokból, akkor az egyházi hagyomány sem keletkezhetett utólag ezeknek az iratoknak az elemzéséből. Ezért legkielégítöbben azzal tudjuk megmagyarázni az egyházi hagyomány keletkezését, hogy valóban Lukács volt a szerző. Viszont mindaz, amit tudunk róla, csak megerősíti ezt a lehetőséget. Nagy műveltségű embernek kellett lennie, akihez foghatót keveset ismerünk a keresztyénség második nemzedékében. Életének számunkra áttekinthető időszakában bejárta a római birodalom nem kis részét, ismerte a keresztyénség minden nagyobb gyülekezetét és munkaterületét Jeruzsálemtől Rómáig, és találkozott az apos12