Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

reménysége bizakodássá erősödik, és a bűnbánat könnyei az öröm könnyeivé lesznek. Ez a hit megkapja Jézustól a teljes bizonyosságot, azt a személyes kijelentést, hogy megbocsáttattak bűnei, és békességben mehet haza. „Akinek van, annak adatik" — mondja Jézus tanítványainak (8,18). A bűnbocsánat ingyen kegyelemből van, de egyedül hit által valósul meg: vallja a lutheri reformáció. Simon farizeus asztaltársasága megbotránkozik, mert Jézus ismét beleavatkozott Isten dolgába. Lukács pedig arra bátorít ezzel a történettel, hogy merjük továbbadni Jézus bűnbocsátó szeretetét a bűneikkel vívódó embereknek, mert ebből támadhat hit, békesség és élet. 17. JÉZUS NŐI KÖVETŐI 8,1—3. (1) Történt később, hogy úton volt, városról városra és faluról falura prédikált, és hirdette Isten országát. A tizenkettő követte (2) és néhány asszony, akik meggyógyultak gonosz lelkektől és betegségekből, Mária, akit Magdalainak neveznek, akiből hét démon ment ki, (3) és Johanna, Khuzának, Heródes gondnokának felesége

1 és Zsuzsanna, és sokan mások, akik gondoskodtak élelmezésükről javaikból.

2 1: 3,1—23,7kk-ben említett Heródes Antipás királyi javainak gondnoka. — 2: diakoneo: asztal körüli szolgálatot, ételekről való gondoskodást jelent. Szolgáltak 1—3. A hellenisztikus római korszakban nem ismeretlen, hogy megbecsülték a nőt. Nem jelentette ez a nők politikai egyenjogúságát, de a feleség vagy anya nem egyszer jelentős közéleti szerepet is játszott neves férje vagy fia mellett. A vallásos közösségekben mindenütt ott találjuk a nőket. A Mithrász-kultusz volt az egyetlen, amely kizárta őket. Más volt a közfelfogás Keleten. Itt kivételektől eltekintve alárendelt szerepet játszott a nő. Ez jellemezte a Jézus korabeli zsidóságot is vallásos és társadalmi szempontból egyaránt. Az egyik közismert hálaadó imádságukban a férfi áldja az Istent, „hogy nem asszonnyá teremtette". Ahogyan Jézus egyéb vonatkozá137