Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

A többi evangéliumoknál ez Jézus utolsó vacsorája előtt történt. Máté és Márk szerint a leprás Simon házában, János szerint Lázár házában, és némelyek megütköznek a pazarláson. De egyiknél sincs szó az asszony bűnösségéről, amely a Lukács-féle történet tengelyét alkotja. Lukács elbeszélésében egyébként is hangsúlyos szerepet játszik az, hogy a házigazda farizeus volt. Ennek alapján azt kell feltételeznünk, hogy Lukács elbeszélése egy másik esetről szól. Ez annál inkább lehetséges, mert a kenet használata ünnepi étkezésnél szokásos volt. Lukács többször emlékezik meg arról, hogy Jézus farizeusokkal együttétkezett. Különösebb barátságot azonban nem mutattak iránta, ami ebben az esetben abból is kitűnik, hogy Simon farizeus a vendéget megtisztelő lábmosást, olajat és csókot mellőzte. A kor szokása szerint párnákra oldalt fekve, balról felkönyökölve étkeztek. Ez adott lehetőséget az aszszonynak arra, hogy Jézus lábához közeledjék. A történet'bűnös asszonyról szól, de nem valószínű, hogy paráznaság volt a bűne, hiszen ezért meg kellett volna kövezni (Jn 8,3kk). Bűnösnek számított tágabb értelemben mindaz, aki tudatlanságból vagy tudatosan megszegte a törvényt, szűkebb értelemben azok, akiket foglalkozásuk miatt soroltak a bűnösök közé: adószedők, vámszedők, pásztorok, rablók stb., valamint ezek-r nek házastársai. Itt inkább az első kategóriára gondolhatnánk. Mivel Jézus nem utasította el az asszonyt, Simon farizeus levonja a következtetést, hogy Jézus nem lehet a próféta, vagyis a messiás. Jézus azonban megszólalásával megcáfolja ezt a véleményt. Nemcsak az asszony bűnösségével van tisztában, hanem átlátja a farizeus gondolatait is. Jézus példázatot mond. A rabbinizmusban sem volt ismeretlen az a hasonlat, hogy az ember bűnével adóssá lesz Istennel és az emberrel szemben. A két adós példázatával tehát Jézus érthetően beszélt, és a benne foglalt kérdésre csak egy válasz volt lehetséges: a nagyobb adósságtól szabadult ember szeretete is nagyobb. A farizeus talán nem is sejtette, hogy válaszával önmaga felett ítélkezett. Jézus a példázattal őt is adósnak mondja, bár nem tagadja a különbséget közte és az asszony között. De megállapítja, hogy mert kevesebb az adóssága, kevéssé ragaszkodik Jézushoz. Nem is érti meg, hogy a vendégséggel nem ő tisztelte meg Jézust, hanem Jézus „engedte el adósságát". 135