Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

kezdte öntözni lábait, és hajával törölgette, csókolgatta lábait, és megkente kenettel. (39) Amikor meglátta a farizeus, aki meghívta őt, ezt mondta magában: „Ez, ha a próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, ki megérinti, mert bűnös." (40) Megszólalt Jézus, és ezt mondta neki: „Van hozzád mondanivalóm." Az pedig így szólt: „Mester, mondd!" (41) „Két adósa volt egy hitelezőnek: az egyik ötszáz dénárral· tartozott, a másik pedig ötvennel. (42) Mivel nem volt mivel kifizetniük, mindkettőnek elengedte. Mármost melyik szerette őt jobban?" (43) így felelt Simon: „Feltételezem, hogy akinek többet engedett el." Ö pedig ezt mondta neki: „Helyesen ítélkeztél." (44) És az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: „Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba, vizet nekem lábamra nem adtál, ez pedig könnyével öntözte meg lábaimat, és hajával törölte meg (45) Csókot nekem nem adtál, ez pedig, mióta bejöttem, szüntelenül csókolta lábamat. (46) Olajjal a fejemet nem kented meg, ez pedig kenettel kente meg lábamat. (47) Ezért mondom neked: Megbocsáttatott a sok bűne, mert szeretett nagyon, akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevéssé szeret." (48) így szólt az asszonyhoz: „Megbocsáttattak a bűneid!" (48) Az asztaltársak elkezdték mondani maguk között· „Ki ez, hogy bűnöket is megbocsát?" (50) így szólt az asszonyhoz: „A hited megmentett: menj el békével!" 1: denarius: ezüst pénz: vö. 10.35. Két adós A farizeusok és írástudók vádképpen, de szakszerű pontossággal fogalmazták meg Jézus evangéliumát: „Vámszedők és bűnösök barátja" (7,34). Lukács hangsúlyozza, hogy ez sarkalatos kérdés a Jézushoz való viszonyban. Ez az alapja a benne való hitnek, és ez az alapja annak az ellenmondásnak, amely körülötte sokszor feszültséghez vezetett. Ezért külön forrásából ide iktatja a bűnös asszony történetét, amely alkalmas ennek a kérdésnek a megvilágítására. Hagyománytörténeti szempontból problémát okoz az, hogy a többi evangéliumok is elbeszélnek egy történetet Jézus megkenetéséről: Mk 14,3—9; Mt 26,7—13; Jn 12,3—8. Az egyezés mindenekelőtt az, hogy egy asszony egy farizeusnál megkeni Jézust drága kenettel. 134