Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

ták Istennek azt a döntését, hogy mindenki meg van híva az Isten országába, aki megbánja bűnét. Ök mint Ábrahám magva igényt tartottak arra, hogy bemenjenek Isten országába, és ezt az igényüket Isten ígéretére építették (3,8). Ezért nem hallgattak Keresztelő Jánosra. A helyzetet súlyosbítja az, hogy Keresztelő János és Jézus összetartoznak. Aki nem hallgat Jánosra, az nem hisz Jézusban. Ezt szemlélteti Jézus a játszó gyerekek példázatával. Nem azt mondja ezzel, hogy a nép két pártra oszlott, az egyik a siratót játszó János, a másik a vidám menyegzői zenét játszó Jézus mellé állt, hanem mint az unatkozó gyerekeknek sem az egyik, sem a másik nem jó. Az aszkéta Jánosra azt mondták, hogy démonikus. Az örömöt hirdető Jézusra ráfogták, hogy erkölcstelen életű, és ezért 5 Móz 21,20 szerint meg kell kövezni (A. Schlatter). Mindkettő ellen felvonultatták vallásos és erkölcsi érveiket, és nem vették észre, hogy ezzel Isten üzenetét hárítják el maguktól. Mégsem eredménytelen Jézus működése. Ezt állapítja meg a záró mondat: „A bölcsességnek igazat adott minden gyermeke." A bölcsességet már régtől fogva megszemélyesítették a zsidó irodalomban. De az a bölcsesség, amelynek gyermekei születtek itt, nem más mint Jézus, akinek bölcsességét a farizeusok és írástudók így jellemezték: „Vámszedők és bűnösök barátja." ök megbotránkoztak ezen a bölcsességen, vámszedők és bűnösök örömmel fogadták, igazat adtak neki, megtértek, és újjászülettek a „bölcsesség" gyermekévé. Így tartoznak egymáshoz Keresztelő János és Jézus. A megtérést hirdető János és az örömöt hirdető Jézus ugyanannak az Istennek az üzenetét hozza, és aki elfogadja Jánostól Isten ítéletét, az örömmel veszi Jézustól az Atya mentő szeretetét. De mindkettőt bűnösök hallják meg 16. JÉZUS ÉS A BŰNÖS ASSZONY 7,36—50. (36) Kérte valaki a farizeusok közül, hogy egyék vele. Bement a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. (37) És íme, egy bűnös asszony, aki a városban volt, és megtudta, hogy asztalhoz telepedett a farizeus házában, hozott egy alabástrom üveg kenetet, és megállt hátulról lábánál sírva, könnyeivel 133