Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)
III. Jézus Galileában
duló ár megmutatja, hogy jól épült-e. Jézus az Ür kedves esztendejének meghirdetésével kezdte működését, a boldogmondásokkal Hegyibeszédét. Kihirdette, hogy Isten vár az ítélettel. Befejezésül arra figyelmeztet, hogy nem örökké. Mi következik ebből? Először is az, hogy fel kell készülni rá. Jézus kortársai szívesen gondoltak Isten országa eljövetelére: a jelen világból a jövőbe vágyódtak. Jézus példázata azt mondja, hogy az eljövendő ítéletre gondolva már most jól meg kell építeni a házat. Kortársai a jelen felől néztek az üdvösség felé. Jézus az üdvösség felől a jelen felé fordítja figyelmünket. Aki az eljövendő világban reménykedik, annak itt, ebben a világban kell megállnia a helyét. A másik következtetés az, hogy Jézus saját igéjéről szól, amikor a helyes házépítést követeli. A rabbinizmusban is használták a házépítés hasonlatát, de úgy alkalmazták, hogy az épít jó házat, aki a törvényt tanulja és megtartja. Soha rabbinak eszébe nem jutott saját beszédét ilyen alapnak tekinteni. Jézus a maga igéjéről szól. Az ő beszéde több, mint törvény. Hirdeti, és adja az Atyának szeretetét, és erre építi fel a szeretet etikáját. Ebből következik a példázat harmadik és fő mondanivalója: az ítéletben csak az áll meg, aki a jézusi szeretet parancsát nemcsak hallgatja, hanem meg is tartja. A példázat nem Jézus beszédét azonosítja a kősziklával. Hiszen mindkét esetben beszédének hallgatóiról szól. A kettő között a különbség nem az ige hallgatásában hanem megtartásában van. Jézus szavának hallgatása és cselekvése alkotja azt az alapot, melyen biztosan áll az egyház. A tanítványoknak és az egyháznak az a küldetése, hogy hirdesse az evangéliumot, de Isten előtt csak akkor áll meg, ha teljesíti a szeretet parancsát is. 13. JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA EGY SZÁZADOS SZOLGÁJÁT 7,1—10 (1) Miután befejezte minden beszédét a nép hallatára, bement Kapernaumba. (2) Egy századosnak rosszul volt, és haldokolni kezdett a szolgája, akit nagyra tartott. (3) Amikor hallott Jézusról, elküldött hozzá véneket a zsidók közül, és kérte, hogy jöjjön el, és mentse meg szolgáját. (4) Azok pedig oda125