Prőhle Károly: Lukács evangéliuma. 2. kiad. (Budapest, 1991)

III. Jézus Galileában

kai kerülnek egy elbírálás alá, és ezért Isten előtt hozzájuk hasonló megbecsülésben részesülnek. Lukács fogalmazása azt a benyomást kelti, hogy hasonló tapasztalataik voltak a hellenizmus világában élő keresztyéneknek is: Jézusért gyűlölték őket az „emberek", mert nem vettek részt közös pogány kultuszukban. Hogyan szólaltatjuk meg a boldogmondásokat ma? Merjük bátran hirdetni Isten feltétel nélküli kegyelmét. Merjük hirdetni, hogy Isten kegyelme különösen azok felé fordul, akiket erre a vallásos és kegyes lelkek méltatlanoknak tartanak. Ha pedig valaki magát teljességgel méltatlannak tudja Isten kegyelmére, akkor merjük megmondani neki, hogy övé az Isten országa. Jaj a gazdagoknak! 24—26. Jézusnak a gazdagokhoz szóló jajkiáltása mutatja, hogy a boldogmondásokat sem lehet kizárólag lelki síkon értelmezni. Jézus nem állít fel új gazdasági és társadalmi rendet, de nem is engedi megkerülni a gazdasági és társadalmi igazságosság kérdéseit. Aki az ő közelébe kerül, és aki Isten országának tagja, az nem élvezheti javait úgy, hogy ne törődjék hiányt szenvedő embertársával. A négy jajkiáltás pontosan igazodik a négy boldogmondáshoz, és szerkezetileg is egyezik vele. Máténál ezeket nem találjuk. Lukácsnak különös oka lehet arra, hogy ezeket a boldogmondások mellé állítsa. Talán azért óv a földi javak önfeledt élvezetétől, mert erre a hellenista gyülekezetek különösen hajlamosak voltak. De ha érvényes volt ez az akkori gyülekezetekre, akkor különösen is fenyegeti ez a veszedelem a mai keresztyénséget. Amikor az emberiség nagyobb része szegény és éhezik, akkor nem hallgathatja el, hogy Jézus jajt kiált mindazokra, akik ezért felelősek. Felelőssé pedig elsősorban az ő követőit teszi. A negyedik jajkiáltás a negyedik boldogmondáshoz hasonlóan különleges szerkezetű és különleges tartalmú. Kényes kérdés volt mindig az embereknek az anyagiakhoz való viszonyát megbolygatni, és lelkiismeretüket felébreszteni. Izráelben a hamis próféták vállalták azt a szerepet, hogy elhallgatták ezeket a kérdéseket, és igazolták az igazságtalanságokat. Ez volt népszerűségük alapja. Az igazi próféták pedig vállalták azt a népszerűtlen szolgálatot, hogy elsősorban Isten népének hir8* 115