Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Jeremiás és a templom

JEREMIÁS ÉS A TEMPLOM A 26. fejezettel kezdődnek azok a legnagyobbrészt Jeremiás hűséges tanítványától, Báruktól származó tudósítások, amelyek a próféta társadalmi és politikai harcairól és szenvedéséről tájékoztatnak bennünket. 36:4.32 alapján tudjuk, hogy Jeremiás lediktálta próféciáit Báruknak. Minden bizonnyal a próféta életéről is készített a tanítvány feljegyzéseket. Ezek a följegyzések eléggé hiányosak, mert Bárukot nem a történetíró életrajzi érdeklődése vezette. Báruk azt akarja megmutatni az utókornak, hogy milyen közvetlen és személyes kapcsolatban élt a próféta Istennel és ezért hűséges maradt hozzá minden emberi meg nem értés és szenvedés ellenére is. Tartalmilag 26:1—19 és Jeremiás templomi beszéde a 7. fejezetben összetartoznak (lásd ott, Jeremiás I, 92kk). Az 1—6. versekben saját szavaival foglalja össze Báruk a 7. fejezetben található templomi beszédből a számára lényeges dolgokat. Tudósításából viszont hiányzik a templomhoz fűződő hamis reménységnek a megemlítése (vö. 7:4). Csak arra szorítkozik Báruk, hogy a továbbiak szempontjából fontosat kiemelje a beszédből: ha a gyülekezet ezután sem teljesíti Isten törvényét, ha nem hallgat prófétáira, akkor úgy bánik a jeruzsálemi templommal, mint Silóval bánt és Jeruzsálemet a népek „átokszavává" teszi. Azt akarja Báruk megmutatni, hogy a templomi beszéd végén miért fogták el Jeremiást. Megtámadta a szentélyt s ezért nem csoda, hogy olyan elemi erővel lobban fel vele szemben a papok gyűlölete, magával ragadva a népet is. A veszély illusztrálása végett mondja el a 20—24. versekben Ürijja próféta mártírhalálát, aki kortársa volt Jeremiásnak. JEREMIÁST ELFOGJÁK A TEMPLOMBAN 26:7—19 7 A papok és próféták, meg az egész nép hallották Jeremiást, amikor ezeket az igéket hirdette az ŰR házában. 8 Amikor azután elvégezte Jeremiás mindannak a hirdetését, amit hirdetnie 99