Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

34 Fölfalt engem, megolvasztott Nebúkadreccar, Bábel királya: üres edényként félretett. Elnyelt, mint a sárkány,

8 megtöltötte bendőjét és elűzött örömömből. 35 A testemen elkövetett erőszak szálljon Bábéira — mondja ezt a Sión lakója!

9 Az én vérem Káldea lakosaira — mondja ezt Jeruzsálem! 36 Azért így szól az ŰR: Én perlem ügyedet és bosszulom bosszúdat. Kiszárítom a tengerét,

10 kiapasztom a forrását. 37 Bábel kőhalommá lesz,

1

1 sakálok tanyájává, borzadály és felszisszenés tárgya lesz és lakatlan.

1

2 38 Még együtt ordítanak, mint fiatal oroszlánok. morognak, mint az oroszlánkölykek. 39 Mikor nekihevülnek, lakomát készítek nekik, lerészegítem őket; hogy vigadva szenderedjenek örök álomba, melyből nincs ébredésük — így szól az ÜR.

1

3 40 Vágóhídra viszem őket, mint a bárányokat, mint kosokat a bakokkal együtt. 41 Hogy foglalták el Sésakot,

1

4 bevették, akit dicsért az egész föld. Milyen borzasztóvá vált Bábel a népek között! 42 Feljött Bábel ellen a tenger, elborította a hullámok özöne. 43 Városai pusztává lettek, szikkadt és sivár földdé, 6· 83