Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

szerűen szemlélteti, hogy milyen szuverén hatalommal irányítja Isten a történelmet: egyszer egyik, másszor a másik népet veti be haragjának fegyvereként a harcba, ha valahol igazságtalanságot tapasztal. Bábel elestét jelentik Sionnak az összeomlott világbirodalomból menekülők: így vett elégtételt Izráel Istene azon a népen, amely az általa kiválasztott népet leigázta, megalázta és elhurcolta. A következő szakasz (29—32) leplezi le Bábel vétkét: „...az ŰRral szemben volt kevély, Izráel Szentjével szemben". Hasonló szemrehányással illette annak idején Ézsaiás próféta Asszíria királyát (És 10:5kk) és a szerző minden bizonnyal Ézsaiástól vette kölcsön a véteknek és vádnak ilyen megfogalmazását, hiszen Ézsaiás könyvén kívül az Izráel Szentje kifejezés nem fordul elő, Jeremiás könyvében sem. Bábel tehát ugyanabba a bűnbe esett, mint Szanheríb asszír király (És 37:llkk) és ezzel kihívta maga ellen Isten haragját. De meg kell tapasztalnia, hogy Isten nem hagyja büntetés nélkül, ha valaki semmibe veszi istenségét: „Én vagyok ellened te kevély, így szól az ÜR, a Seregek URa." A Bábelen végrehajtott ítéletben minden nép és a történelem Isteneként jelenti ki magát az Űr. IZRÁEL SZABADULÁSA 50:33—34 33 Ezt mondta a Seregek URa: Zsarolják Izráel fiait Júda fiaival együtt, fogva tartják mind, erősen fogják őket, nem akarják elbocsátani. 34 De megváltójuk erősebb,

1 Seregek URa a neve: Biztosan perli ügyüket, hogy nyugalmatszerezzen a földnek, Bábel lakosait pedig megrettentse. 1 Lev 25:47kk, Jób 19:25, És 47:4. — 2 És 14:3.7.16. 70