Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

1 Babilóniai tájegység neve: nar marratu = „Keserű folyó", a Tigris és Eufrátesz torkolatvidéke. Egyúttal szójáték is rejlik a Merá­tajim szó mögött, mert a szó jelentése héber formájában „kettős lázadást" jelent. — 2 Ez 23:23. Egy babilóniai arám törzs neve (Puqudu) Kelet-Babilóniában. De csatorna is szerepelt ezen a néven, ami megint csak tájegységre enged következtetni. Ugyancsak szójáték is akar lenni itt, mert jelentése „meglátogatás = büntetés". — 3 34:22, 2Sám 16:11, 2)Kir 18:25, 2Krón 36:23, És 10:6, 41:28, 48—14. — 4 4:6, 48:3, 51:54. — 5 51:20, És 14:6. — 6 És 13:5. — 7 46:21, Zs 22:13, És 34:7. — 8 És 34:8, 47:3, 61:2, 63:4, 2Kir 25:1.9.13—17. — 9 És 51:5. Ezúttal egy nép, illetve uralkodója kapja Istentől a parancsot, hogy vonuljon Bábel ellen és hajtsa végre a heremet. A babiló­niai tájnév, illetve helységnév az egész ország és annak fővárosa helyett szerepelnek és mint szójáték jelzik egyrészt Bábel maga­tartását („kétszeresen lázadó"), másrészt a sorsát („büntető meg­látogatás"). Egész Bábelen kell tehát végrehajtani azt a régi hadi­törvényt, hogy a legyőzöttet, minden élő és élettelen jószágával együtt meg kell semmisíteni. Különösen is fontos volt az élelmi­szerkészlet elpusztítása. Ezért hangzik el a felszólítás a 26. vers­ben a várost elfoglalóhoz, hogy nyissa ki a magtárakat, hordják a piactérre és gyújtsák meg (vö. Deut 13:16k), hogy vágják le az állatokat. Ez utóbbit is szó szerint kell értenünk és nem átvitt értelemben Bábel katonaköteles ifjúságára vonatkoztatnunk, amint ezt több magyarázó teszi. A parancs elhangzása után azonnal következik annak végre­hajtása. A jórészt Jeremiás könyvéből vett képekkel (vö. 4:6, 6:1, 51:54) írja le a szerző az isteni parancs végrehajtásának eredményét: Csak az történt Bábellal, amit ő követett el fény­korában a többi nép ellen. A népek pörölye volt sokáig, most ő törik össze a népek szeme láttára. Ezek csak ámulni és csodál­kozni tudnak Isten ítéletének a gyors bekövetkezésén. Mert Bábel összeomlása nem véletlenül következik be. Sorsa Isten akaratából pecsételődik meg. Még akkor csapdát vetett neki Isten, amikor világuralomra tört, hiszen már akkor „kikez­dett az Istennel". Saját erejében bízva és elbizakodva az Isten­hez mérte magát, ez pedig egyet jelentett azzal, hogy beleesett Isten csapdájába, a saját sírját ásta meg. Hiszen Istennek csak ki kellett nyitnia tárházát, előszednie „kárhoztató fegyvereit", vagyis a rendelkezésre álló népeket (És 13:5) a hadszíntérre szólítania, hogy célját elérje. Az Isten tárházáról szóló kép nagy­69

Next

/
Thumbnails
Contents