Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

Elámra vonatkozólag (597). Jeremiás 3. személyben szerepel a feliratban, ezért több más felirathoz hasonlóan (14:1, 46:1, 47:1) ez is később került a prófécia élére. Feltűnő, hogy mind az öt versben Isten a cselekvő személy. Az isteni ítélet teocentrikus szemlélete mögött háttérbe szorulnak a történés részletei és azok az emberi eszközök is, amiket fel­használ Isten az ítélet végrehajtása közben. Isten töri össze Elám íjját, erejének legjavát. A hatalmától így megfosztott népet pedig szétszórja az egész világon. A képies kifejezések mögött az a meggyőződés húzódik meg, hogy Isten rendelkezik minden olyan eszközzel (felhők, levegő, szelek), amikkel a rendkívül bátor és vitéz harcosokkal rendelkező elámi népet is bűneinek megfe­lelően tudja megbüntetni. Csak a 37. versből értesülünk arról, hogy Isten ellenséges hatalmat használ fel büntető ítéletének a végrehajtásához. Az ellenség nevét azonban itt sem említi. Talán azért, mert magának a prófétának sem voltak még pontos elképzelései a bekövetkező eseményekről. Semmiképpen sem kell feltétlenül Nebúkadrec­carra gondolnunk, ahogyan ezt több magyarázó teszi (vö. Rudolph, Jeremia, 255). Magának a pusztulásnak a leírása közben is olyan általános kifejezéseket használ a próféta (veszedelem, izzó harag, fegyver), hogy azokból szintén nem tudunk következtetni az eseményekre. Viszont egy szempont fontos a prófétának és erre nagy súlyt helyez: az ellenségnek csak azért sikerül legyőznie az elámiakat, mert Isién megrettenti Elámot, üldözi haragjával és a legyőzött országban felállítja trónját, ahogyan a győztes hadvezér fővezéri sátrát felüti az ellenséges országban és íté­letet tart az életben maradottak fölött (vö. 1:15, 43:10). A poli­tikai vezetőket elítéli, magának a népnek az életében azonban ,.az idők végén" kegyelmes fordulat következik be Isten akara­tából. Ez az ígéret nem mond ellent a 37. vers végének, ahol arról beszél a prófécia, hogy Isten „végez" az elámiakkal. Mert ott a katonai hatalom megtöréséről van szó, itt pedig a nép egészéről. Egyébként is volt már szó arról (48:47), hogy Jere­miás prófétának az utolsó időkre vonatkozó reménységének Isten szava nemcsak ítéletet foglal magában, hanem ígéretet, szabadulást, üdvösséget is. 59

Next

/
Thumbnails
Contents