Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. II. 25:15–52:34 (Budapest, 1969)

Az idegen népek Isten látókörében 25:15—38 és 46—51

választott" nem a Messiás, hanem a nagy király, aki Istentől kapja megbízatását. Neki adja az Ür a meghódított tartományokat. A világ Istenének ezzel az akaratával senki sem szállhat szembe, minden ellenkezés hiábavaló. Csak az a pásztor, vagyis uralkodó tud megállni előtte, aki akarata szerint kormányoz. A szerencsétlenül járt ország lakossága olyan, mint a pásztor nélkül maradt nyáj. Az itt alkalmazott kép jelentése azonban túl mutat önmagán is, hiszen az ellenség nemcsak az értékes juhokat, tehát a nép vezetőit hurcolja el, hanem a „kisebb juhokat" is, tehát az egyszerű embereket is. Az ellenségnek ezen az eljárásán még maga a „legelő", tehát a pusztulással sújtott föld is „elcsodálkozik" és megborzong. Végül is elhullanak a kövér állatok (a 21. vers még mindig benne marad a megkezdett képben!), nagy robajjal összedől Edóm országa és a haldoklók hangos jajkiáltása elhallatszik a Vörös-tengerig. A 21. versnek ez a megállapítása mutatja, hogy ez a vers nem illik bele az Edóm ellen mondott próféciába. Csak Bábéiról lehet azt mondani, hogy bukása megrendítette az egész világot. Ügy látszik, maga a szöveg átdolgozója is érezte, hogy nem túlozhatja el Edóm jelentőségét és ezért megváltoztatta a Bábel ellen mondott próféciának ezt a megállapítását és itt már nem „minden nép hallja" az ország bukását, hanem csak a Vörös-tengerig lakó népek. Az egész prófécia a már 48:40-ből ismert képpel zárul. A sas képét itt is úgy alkalmazza a szerző, hogy az ismeretlen ellenség fenyegetően terjeszti ki szárnyait Bocra főváros fölött és bármelyik pillanatban rácsaphat az országra. Elsősorban Nebúkadreccárra gondolnak a magyarázók a „sas" képével kapcsolatban. Nem tudunk azonban arról, hogy Edómot elfoglalta volna. Csak az 5. századtól kezdve veszítik el politikai önállóságukat az edómiak. Később Cäsar Antipater néven egy edómitát tett meg egész Palesztina római helytartójává, akinek a fia Nagy Heródes néven alapította meg az utolsó júdai királyi házat. Jeruzsálem elpusztítása után (Kr. u. 70) végleg eltűnnek az edómiak a történelem színteréről. 52